Bennünk van a hiba vagy más ismerősei is ilyenek?
Röviden, aki nem akarja végigolvasni a magyarázatot: mióta kicsit jobban megy a sorunk, mindenki csak akkor keres minket, amikor szüksége van valamire. Még az én szüleim is, az összes régi barátunk, a testvéreink...
Mi a párommal pár éve külön élünk a szülőktől, a párom elég jól keres, én munkanélküli vagyok, igazából csak nemrég költöztünk haza a környékre, most 1-1,5 órányira lakunk a szülővárosunktól, korábban 4 órányira laktunk, de rendszeresen hazajártunk. Régen, "csóró" egyetemistaként mindketten elég népszerűek voltunk a párommal, volt mindkettőnknek egy csomó barátja, aztán ahogy egyre jobb lett a sorunk (diplomát szereztünk első generációs éretlmiségiként, mindketten dolgoztunk külföldön, a párom most is elég jól keres, ketten simán megélünk belőle, bár én így is megszenvedem a munkanélküliséget), szóval az egyre jobb élettel folyamatosan koptak le az emberek. Az én legjobb barátnőm akkor keresett utoljára, mikor arról is meséltem neki röviden, hogy házat vennénk a párommal. Nem tűnt, hogy rosszallná, de ezek szerint... 2 éve nem keresett, a köszöntésekre sem válaszol, nem tudom, miért. Aztán egy másik barátnőm az orrom alá dörgölte, hogy biztos azért jöttünk haza, mert külföldön nem éreztük jól magunkat, mintha örült volna annak, ha nekünk rossz, azóta sem keresett. A párom legjobb barátja addig mindig hívott minket mindenfelé, míg se kocsink, se pénzünk nem volt (mintha megtehettük volna akkor, hogy 20-30 ezreket elszórjunk egy este), mióta anyagilag sokkal jobban állunk és házat, családot tervezünk, menő helyekre járunk nyaralni (és nekünk nem apuci finanszírozza, mint nekik), szépen lassan elkezdett hanyagolni minket, kb mióta a párom a külföldi mosogatásból végre talált kinn egy szakmájához méltó állást és felfelé ível a karrierje). Az öccse is ugyanabban az időben távolodott el tőle, mikor elkezdett felfelé ívelni a karrierje, holott a párom mindig segített neki és pátyolgatta őt, de arról nem a párom tehet, hogy ő csak gyári munkát talál érettségivel. Nekik kettőjüknek még néha eszükbe jut a párom, de csak ha kell nekik valami: pénzt kérnének kölcsön, vigyük el őket kocsival ide-oda...stb., amúgy ők már programokat mindig másokkal szerveznek. Még olyan programokra sem hívnak el minket, ahova tudják, mi rendszeresen és szívesen járunk. Pl múlt hónapban voltak a párom legjobb barátjáék a szomszéd városban kirándulni, ahol a párom is dolgozik, de eszükbe nem jutott neki szólni, vagy pl a húgomék voltak ugyanebben a városban egy olyan koncerten, amire mi is el akartunk menni, de még csak nem is szóltak, facebook-ról tudtam meg.
Régen, míg egyetemisták voltunk, nem volt pénzünk jó fodrászra, jó ruhákra (meg is látszott rajtunk), jó autóra, a tervünk max a diploma volt, de nem új autó, luxusnyaralás meg lakásvásárlás. Mai szemmel kicsit bénák voltunk, csóró gyerekek, akik csak reménykednek valami jobban. Most itt az a jobb, de hirtelen mindenki kerül minket. Holott mi abszolút nem nagyozunk ezzel, de hát mit mondjunk, mikor megkérdezik, hol voltunk nyaralni?! Vagy hol vettem azt a ruhát?! Vagy mennyibe került az autó?! Lehet ez az oka, hogy eltávolodtak? Van ilyen, hogy ha ennyit változik az emberek közt a felállás (korábban max mi voltunk a kevésbé menő nővérke-bátyuska meg a csórócska haver, akit nem pénzel anyuci és aki elbújhat az ő "menőségük" mellett), most mi is "menők" lettünk az ő olvasatukban, sőt menőbbek, és most meg már piszkáljuk a csőrüket? Hogy kisebbség komplexusuk van tőlünk? Pedig mi csak a rokonainkat és a barátainkat szeretnénk vissza, de úgy tűnik, nekik ez nem kell...
Magyarán lehet, hogy csak addig voltunk jók, míg a "csicskáik" voltunk? Míg ők voltak a menőbbek, mi meg a szürke kisegerek? Míg jobbnak érezték magukat mellettünk?
válasza:A főbb elemeket -a szöveg felét- elolvastam. A kedvencem, hogy te is és a párod is kint voltatok külföldön dolgozni, gondolom nem sokat kerestétek az ismerőseiteket, vagy ha mégis akkor sem lehet olyan kapcsolatot ápolni, mint élőben. De mégis elvárnád, hogy mindenki izguljon, mikor hazaértek félévek, évek múltán..
Mindenki ment a maga útján, amíg ti kint kerestétek a pénzt, ők itthon kerestek barátokat.
De a kis ellentmondások is tetszettek.
"egyre jobb lett a sorunk (diplomát szereztünk első generációs éretlmiségiként"
--> "kb mióta a párom a külföldi mosogatásból végre talált kinn egy szakmájához méltó állást"
Értelmiségiként megtanulhatnál bekezdéseket használni, mert elveszed az emberek kedvét az olvasástól, főleg ha erősen él az írásod minden sorában az a gyanú, hogy titeket a pénzetek miatt utálnak, vagy hogy megszedtétek magatokat külföldön. Beszélgetés során sem tudom, hogy kerülhet fel az a téma, hogy "új házat veszünk a párommal" szerintem azért tudat alatt te is szétkürtölnéd, még ha nem is akarod az orra alá dörgölni, mint ahogyan a "barátnőd" teszi.
"gondolom nem sokat kerestétek az ismerőseiteket"
Majdnem minden hétvégén itthon voltunk, nyáron többet is... nyáron rendszeresen hívtuk őket ide-oda, sehova nem jöttek el. Aztán meg megszerveztek másokkal olyan programokat, amikre köztudottan mi is rendszeresen járunk, majd mikor kiderült, hogy mi is megyünk az adott programra ugyanazon napon, akkor meg "jjaahh, jól van" és ennyi, még csak annyi sem volt, hogy "akkor menjünk együtt" vagy "akkor ott találkozunk" vagy ilyesmi.
válasza:Akkor kerestek új barátokat, nem tudom miért érdemes érdek barátságok mellett agitálni.. -kölcsönt adni, meg fuvarozni rokonokat kocsival mikor kedvük tartja, semmi értelme-
Kerestek magatoknál sokkal gazdagabb vagy okosabb párokat / barátokat, és akkor senkit sem fog zavarni, mennyi pénzetek van -és okod sem lesz arra, hogy így érezd-. Megfelelő célpontok: sztárügyvédek, vállalkozók, brókerek és fizikusok.
válasza:Nem tudom, ezt honnan vetted, kedves utolsó, mert abszolút nem vártuk, hogy mindig ők hívjanak. De mondjuk amikor a párom öccsét 10x elvisszük valahova, még a közös költségekbe sem száll be (kocsi, parkolás, közös kaja, amit mi fizetünk), aztán 11-edszerre már nem akarjuk elvinni, de ő soha nem mondaná azt, hogy héé, akkor meghívlak most én titeket, nem, ő olyankor megy a haverjaival inkább és fizet őnekik, mi meg le vagyunk ejtve a jövőben. Ugyanez az én húgom, csak akkor kellek, ha segíteni kell. Sőt még anyámnak is. Ma is hívott 2 hét után, persze csak azért, hogy mikor megyek haza (legyen ki segítsen neki a karácsonyi munkálatokban, különben megszakadna), meg hogy vegyek ezt meg azt neki a nagyvárosban. De mikor magamról mesélnék, az már nem érdekli.
A párom barátja is csak akkor keresi, mikor kell neki valami. És ez régen nem így volt. De most kb 2 hónapja nem is beszéltek, legutóbb 2 programot is lemondtak elég bunkó módon, utolsó utáni pillanatban, amire a párom kicsit meg is haragudott, ezért ő nem kereste őket, erre 2 hónap után hívja a srác, hogy adjon neki kölcsön pénzt, mert neki nincs az xy-os kártyáján. De nemrég voltak az egyik olyan városban kirándulni, ahova mi mindig is el akartunk jutni, akkor eszükbe nem jutottunk. Hát persze, hogy a páromnak esze ágában sem volt adni, erre azóta sem kereste a srác. Ilyen barátok...
válasza:Elolvastam!
Nem lehet, hogy ti változtatok meg, csak nem veszitek észre?
Anélkül, hogy emiatt kritizálnálak, vagy ítéletet mondanék, de ahogy telnek az évek, változik az ember.
Különösen, ha az anyagi helyzete és a lehetőségei is változtak az évek folyamán.
Biztos, hogy ti sem vagytok már azok, akiket "csóró egyetemistaként" szimpátiával fogadtak azok az emberek, akik azóta szintén változtak.
Keressetek új barátokat és a rokonságból csak azzal tartsatok közelebbi kapcsolatot, akiről tudjátok, hogy tiszta szívből szeret benneteket, fenntartások nélkül.
Ha egy ember maradt, akkor egy ember maradt, nem a mennyiség határozza meg a minőséget.
Nem tudom, változtunk-e, azt tudom, hogy nem nagyozunk a dolgainkkal, de hát feltűnik (pl mikor a párom nemrég lecserélte a 3 éves, tönkrement telefonját egy jobbra, még külön meg is kértem, hogy ne nagyon mutogassa, ne legyen beszédtéma, mennyiért vette, nem szeretem az ilyet). A ház téma is úgy jön elő, hogy kb mindenki húzza a száját, mikor az albérletről kérdezgetnek, hogyhogy albérlet, hogyhogy ilyen drágán (itteni viszonylatban egész olcsón bérlünk egy pici garzonlakást, csak hát drága a város), ájuldoznak, hogy micsoda pénzkidobás...stb. Persze, a mamahotel ingyen van, de hát ez az önállóság ára. (ezt sosem mondtam senki előtt :D) Ekkor szoktuk említeni, hogy tervezünk sajátot. Vagy pl volt, hogy a páromat épp az egyik összejövetelen hívta az egyik ingatlanos (ez a barátnős történet...), akkor is elmondtam nekik a szitut.
Azt figyeltem meg régen, hogy a barátságokban is gyakran van alá- és fölérendelt szerep. Mi általában alárendeltek voltunk. Most már ezzel a szereppel nem érjük be, nem is illene (én vagyok az alárendelt a saját autómban pl?) és lehet ez tetszik másoknak. Hogy most már nem mi ájuldozunk a külföldi gyári munkás fizetésükön, hanem ők a párom diplomás fizetésén. Azt is csak akkor áruljuk el amúgy, ha kérdezik. Az utazásaink 90%-át meg nem osztjuk meg sehol (nem mint mások, még azt is megosztják, ha étteremben voltak :)), nem is tudnak róla, csak ha kérdezik vagy említjük valamilyen történet kapcsán.
válasza:7-es vagyok.
Közben elolvastam a válaszaidat és ez szemet szúrt:
"De mondjuk amikor a párom öccsét 10x elvisszük valahova, még a közös költségekbe sem száll be (kocsi, parkolás, közös kaja, amit mi fizetünk), aztán 11-edszerre már nem akarjuk elvinni, de ő soha nem mondaná azt, hogy héé, akkor meghívlak most én titeket, nem, ő olyankor megy a haverjaival inkább és fizet őnekik, mi meg le vagyunk ejtve a jövőben."
Szerintem ebben benne van a magyarázat.
Ha én hívok valakit valamilyen programra, - aki közeli hozzátartozóm és ráadásul még csóró is - akkor egy pillanatig nem várom, hogy a következő programot ő finanszírozza, vagy vendégemként beszálljon a költségekbe.
Ráadásul ti nyilván az anyagi színvonalatoknak megfelelő helyekre és programokra jártok, ahol a férjed öccsének a savanyúságot is probléma lenne kifizetni.
Ezért van az, hogyha van egy kis pénze, akkor azoknak fizet, aki hasonló cipőben járnak vele, mivel neki eszébe sem jut, hogy ezt ti számontartjátok és viszonzást vártok.
Nézd, nem bántani szeretnélek, de ahogy az előző hozzászólásomban írtam, sajnos ti változhattatok meg (... és nem előnyötökre!) mert olyan nincs, hogy valakiket, MINDEN barátjuk, MINDEN rokonuk elhagy és kollektíve kerülik a társaságukat.
Az viszont emberileg teljesen érthető, hogy kölcsönkérni hozzátok mennek, mivel rólatok tudják, hogy van pénzetek.
1. Nem szép dolog kölcsönkérni mástól, miközben a legújabb iPhone-t veszik meg külföldre járnak nyaralni, sőt miközben a szüleiknél laknak még, és egyik sem ad bele még csak a rezsibe sem. A párom öccse még az anyjukkal is kifizettette múltkor az 1000 ft-ot pár kifliért meg pár ásványvízért, mert hozott a boltból. Miközben méregdrága hobbija van, havi szinten veszi magának a többtízezres kacatokat. Akkor nehogy 5 ezer Ft megterhelő legyen neki, hogy kifizesse a saját ebédjét meg beszálljon az útiköltségbe (még ha drága helyre is vittük, ő akar mindig jönni). A haverjai, akikkel együtt megy ide-oda, ők meg szintén külföldön dolgoznak (gondolom néhányan már sejtették, de a nyugati országrészről van szó). És akkor nőnapra egy "boldog nőnapot" sajnál tőlem, miközben a párom felköszönti a család nőtagjait. Pedig az ingyen lenne.
Úgyhogy itt szó sincs arról, hogy ők szegény templom egerei lennének, mi meg a dúsgazdag, feltűnősködő, majomkodó rokonok. Ha azt nézzük, mennyi a munkábajárás a páromnak, mennyi az albérlet meg az egyéb (pl én tartós beteg vagyok, többszörösen speciális étrendet kell tartanom...stb.), épp hogy kicsit több marad nekünk, mint nekik, mert ők meg mamahotelben laknak és a cég többnyire állja a munkábajárást vagy munkatárssal járnak. Csak mi nem 100 ezres fényképezőgépet veszünk meg tuning cuccokat a kocsira, na meg 120 cm-es tv-t, hanem normális dolgokat. Igazán, durván jól csak akkor élnénk, ha én is találnék munkát.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!