A múltam megbélyegez, mit tegyek? (20/F, Bp)

Nincs is annál jobb móka - de most komolyan - amikor az ember egy változás után úgy lép az előítéletes ismerősök elé, hogy látja az arcukon a döbbenetet, látja, hogy nem tudnak mit kezdeni a szituációval.

Saját példám: én is hülyegyerek voltam az általános iskolában, ráadásul gátlásos is, és így eléggé kiutált lenézett helyzetben voltam. Aztán a sulik kijárása után megváltoztam és megváltozott az életem. Vállakozásunk lett és jól ment. Érdekes volt, amikor osztálytalálkozón kiszálltam a 911-es Porschémból (sajnos már nincs meg, mert aztán hullámvölgy jött) és mindenki arra számított, hogy na jön a kis senki hülyegyerek és én meg szép órával, komoly ingben, egy Porsche volánja mögül szálltam ki.

Mindezt tetézve azzal, hogy nem lettem nagyképű vagy megközelíthetetlen, ahogy az a tehetőseknél jellemző. Tök laza és közvetlen voltam, de nagyon magabiztos. Nem tudtak mit kezdeni a helyzettel a többiek. De a végén teljesen jól alakult. Elismertek, kitörlődött a múltamból a lesajnált kis senki hülyegyerek szerep.

Tehát azt ajánlom, hogy ne a múlttal foglalkozz, az maradjon is csak ott a múltban. A jelenben élj, az új személyiségeddel állj elő és ha valaki úgy bánik veled, ahogy régen tenné, sugározd ki magadból, hogy meglep, hogy ő "még csak ott tart". Nagyon jó móka és elégtétel.

#2-es!

Köszönöm:) szeretem olvasni, mikor valakivel igazságtalanul bánnak és aztán visszanyal a fagyi.:'DD

Erőt adnak az ilyen történetek:)

Kérdező! Neked én is csak valami olyasmit tudok tanácsolni, hogy próbálj lazán állni a múlthoz. Mindig az járjon a fejedben hogy MOST milyen vagy. Ha látják a változást nem tudnak belekötni abba hogy milyen VOLTÁL mert az már rég nem te vagy. Remélem érted mert elég hülyén fogalmaztam xd