Akit bosszant, hogy ha az ismerősei családi és magánéleti eseményeket osztanak meg facebook-on, az egyáltalán miért van fent?

Mert most ez a trendi, fikázni a face-s ismerősök megosztási szokásait, ettől mi intelligensebbek, emelkedettebbek fogunk látszani.

Mindenki olyan megosztásokkal találkozik, amilyen ismerősöket begyűjt.

Talán ha azokat válogatná meg, és nem mennyiségre, hanem a minőségre törekednének egyesek, akkor csak olyan megosztásokkal találkozna, ami őt is érdekli.

Én számtalan embert ismerek, mégis csak 70 "ismerősöm" van, (6 év alatt ennyit gyűjtöttem) aki kedves rokon, igaz barát, szimpatikus ismerős, mert ezek között érzem jól magam és ezért örömmel veszem a megosztásaikat is.

Te sem vagy különb, te is azzal foglalkozol, a másik hogyan él. Mi jogon bírálod azt, akinek nem tetszik, ha az orra alá tolod, mekkorát sikerült tolnod a reggeli nagydolgod során? Neked az nem tetszik, hogy másnak mi nem tetszik, hát semmi jogod felsőbbrendűnek tartanod magad.

Azért használja az fb-t, mert használni akarja, ha neked meg nem tetszik valam, hát neked sem kötelező használnod.

Van egy ismerősöm, kirakott egy boldog, családi képet. Ő, a párja, meg a 2 éves lányuk. Én néztem a képet, hogy de boldognak tűnnek, milyen édes a pici.

Kiderült, hogy a pasi akkor vette kb. harmadik alkalommal ölébe a kicsit születése óta, amúgy vagy dolgozik, vagy videojátékozik, a lány meg teljesen depressziós, nincs egy barátja sem, a gyerekbe van belebolondulva.

Úgyhogy kezdem azt hinni, a horoszkóp a legigazabb dolog azon az oldalon.

Minden másért.(?)

Kérdezd meg tőlük.

Bosszantás oka a következő:

Fölteszi a képet a gyerekéről, odaírja, hogy "drága szerelmem" meg hasonló.. közben meg nem foglalkozik vele, lepasszolta a gyes alatt a gyerekét és inkább visszament dolgozni az anyák gyöngye, pedig volt mellette egy szerető férj biztos állással.. aki el tudta volna tartani.

Aztán föltesz egy másik képet, ami kb 5 éves.. odaírja "hogy szerető családom"

A jelenben meg elhagyta az anyuka a férjét, úgy, hogy az apuka nem is láthatja a gyereket. Az anyuka összeállt egy alkoholista trógerrel, aki alkalmi munkákból él, és azt hiszi, hogy a sportfogadásból egyszer meg tud élni.

Másik család, pici gyerekkel.

Fészbúkos adatlapján mintacsalád, tökéletes élettel. Élőben meg minden 2. szavuk a b+ meg a k*vaanyád.. és ezt a férj a feleségének vagy épp fordítva mondja a gyerek előtt.

A képmutatás zavar! És ha ez téged nem zavar, akkor b@s*dj meg!

Szerintem semmivel sincs baj, amíg mértékkel teszik az emberek.

Nekem is kifolyik az agyam az Oravecz bölcsességektől, de amíg nem ezzel van tele a facebookom nem izgat.

Na de mások magánélete is ilyen. Én tudatos felhasználó vagyok, nem osztok meg mindent mindenkivel illetve aki idegesít azt letiltom a falamról és nem látom mit művel.

De ezt például olyanokkal lehet elérni, hogy elmegy 2x futni és utána tele lesz futós posztokkal a fala. Motivációs posztok, megosztások nyereményért, applikációval kiposztolja mennyit ment majd még egy bejegyzést is ír erről. Na az ilyenekből lesz a falamról a tiltás, meg az ilyeneket szépen meg is szűröm, hogy mit lássanak belőlem is.

És akármit lehet csinálni, ilyen nárcisztikusok és önbizalomhiányosok mindenhol vannak, és nem mindet lehet kikerülni.

Én egyetértek a kérdezővel. Személy szerint az olyan dolgokat rakom fel, amiket a fényképelőhívás korában fotóalbumban is igenis körbemutogattunk. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de mi a szelfiidőszak előtt is fotóztunk ballgásokat, táborokat, bulikat, összejöveteleket, kirándulásokat, családi közös csoportképeket, evezéseket, díjátadókat, szalagavatókat, lediplomázást meg egy-két egyszerűbb képet. Az nekem is sok, amikor valaki minden nap csinál magáról egy képet, amin nincs semmi extra, csak ő, és ugyanúgy néz ki, mint eddig. Meg én sem értem, az étkezéseket, edzéseket miért kell lefotózni.

De alapból engem érdekel, kinek született gyereke, ki hogy van, kivel történt érdekesebb dolog. és igen, olyan emberek esetében is érdekel, akikkel régen nem beszéltem, de valaha jó barátok voltak. Engem őszintén érdekelnek az emberek, gimis koromban verset írtam arról, hogy hiányzik az általános iskola beleértve azokat az arcokat is, akiket csak a folyosón láttam. :) Én ilyen vagyok. De tényleg van egy határ.

Amúgy kérdező, nem tudom, észrevetted-e, itt kiírsz egy facebookos kérdést, és valahogy a válaszolók közül senki se használja, és ezt odaírják olyan kérdéshez is, ahol ez nem hasznos válasz. Ez olyan, hogy ha megkérdezed, melyik Miss Marple epizód játszódik egy állomáson, akkor 15-ből 10-en azt írják, hogy nem tudják, nem néznek tévét. Hát én meg nem síelek, de nem is írom oda a "mennyi egy síléc?" kérdéshez, hogy nem tudom.

"Én néztem a képet, hogy de boldognak tűnnek, milyen édes a pici."

Szerintem meg eleve nem lehet egy képben mögöttes dolgokat keresni, akár hazugnak titulált a kép készítője, akár nem. Van egy kissé filozofikus film is, ami pont erről szól egy "Blow-up" néven, az embernek képhez fűződő viszonyulása, meg hogy egy kép önmagában nem jelent semmit, nem reprezentál valóságot.

Attól, hogy valaki mosolyog egy képen, még nem állítja magáról, hogy ő egy gondtalan, boldog ember a mindennapjaiban. Ha úgy vesszük, a képekről pontosan úgy lehet gondolkodni, hogy PILLANATOKAT rögzít. Lehet, hogy abban a röpke pillanatban, amikor készült a kép, akkor jó kedvük volt a képen szereplőknek, mert kivételesen időt töltöttek együtt. Miért kellene egy pillanatképből a másik életére következtetni? Pl. ha rólad készülne egy rossz kép, amin keserű képet vágsz, és egy számodra idegen ember azt hinné, hogy te "egy ilyen személyiség" vagy, az milyen volna? Persze nem zárom ki azt, hogy vannak olyan esetek is, amikor valaki szándékosan látszat világot akar létrehozni, de legtöbbször inkább az van, hogyha az embernek véletlenszerűen a mindennapjaiban készül 100 fotója, ezekből 50 fotó rossz kedvű, unott, a másik fele meg jó kedélyű, akkor ezekből inkább az utóbbi lesz közzétéve. Más az amikor valaki hamiskásan egy fotó kedvéért mutat egy arcot, vagy épp az, hogy a mindenféle képeiből a legjobbat szelektálja ki.