Mit tehetnék, hogy az emberek ne gúnyoljanak többé?

Nem vagyok hiteles a szemükben, az a baj. Soha senkivel nem veszekedtem, inkább megbeszélni szeretem a dolgokat, ha nagy ritkán konfliktusom volt valakivel, akkor is inkább a békés utat választottam. Az egész faluval viszont nem tudok egyenként beszélni, még ha a szemembe azt is mondanák, hogy nem fognak piszkálni vele, a hátam mögött úgyis menne tovább... Plusz szerintem sokan le is tagadnák, pedig mint mondtam, egyértelmű, hogy engem hívnak úgy.

Nem szeretnék menekülni, de nem is akarom megvárni, amíg tönkremennek az idegeim. Gondoltam már arra, hogy elmegyek a lány szüleihez, de tisztában vagyok vele, hogy úgyse csinálnának semmit, 16-17 évesen már úgyse fog megváltozni.

A zöldségest hívjuk itt Nógrádban mezőkertnek.

Nem akarok fizikai erőszakot alkalmazni, teljesen ellentmondana a természetemnek. Nem vagyok gyáva, ha megtámadnak, megvédem magam, de sose kezdeményeznék verekedést.

Igen, úgy történt ahogy az egyik válaszoló írta, egy valaki kitalálta, és a többiek pedig átvették ezt a gúnynevet. Egyáltalán nem gondolom, hogy írígy lenne az állásomra, az ország legelmaradottabb megyéjében élünk, aki megteheti menekül innen. Az én fejemben is megfordult, hogy beszólok valamit, de közel a negyvenhez nem vesz rá a lélek egy kamasszal veszekedni mások előtt.

Nem mondom, hogy jó nekem így, de van egy mondás a sz*rról és a várról, ezért elfogadtam, hogy vannak kereteim, amiket nem tudok átlépni. Tartottam diétát hónapokon keresztül, volt eredménye, a felsőtestemen volt változás elég sok, az alsón semmi. Ha létezik újjászületés, talán jobb, formálhatóbb testbe fogok születni.

Lehet stratégiát váltok és megpróbálok röhögni rajta én is, ahogy egy másik válaszoló tanácsolta.