Mit csináljak? Már rosszul vagyok😭

Figyelj azzal nem tudsz jelenleg semmit kezdeni ,hogy így nelvetek fel mivel nem tudod vissza fordítani az időt ezért nem hinném ,hogy most hirtelen megkéne változnod magadtól úgyis megfogsz ,ha már elérted azt a pillanatot amikor már meg is tudsz, de ha nem megy akkor felesleges még erőltetni mert csak szarabb lesz mint elötte. Aki íhy nem tud elfogandi, és nem tudod saját magadat adni az emberek elött , vagy nincs olyan barátod aki így elfogadna jelenleg akkor az sem lenne jobb,ha most lenne valaki aki melletted van de önmagában véve nem fogad el:D szóval érted?

Én a helyedben max csak próbálnék megváltozni ami nem egyenló azzal, hogy letagadom saját magamat. Tehát megpróbálnék kicsit jboban közeledni az emberek felé, de akkor sem vinném túlzásba mivel nekem ez nem jó érzés:D letesztelném ,hogy mégis milyen pozitív hatásokkal van rám, ha több emberrel beszélgetek stb...aztán utána már jönne magától az egész.

otthon mindenki oldottabban viselkedik, és idegenekkel mindenki visszafogottabb. ez nem öröklés, meg nevelés kérdése.

járj minél többet társaságba és szépen fejlődni ogsz szociális téren. minél több szituval találkozol, annál jobban fogod tudni mikor hogyan jó reagálni, mit kellene, illene, szeretnél mondani és oldódni is könnyebben, gyorsabban fogsz egy idő múlva.

aki közösségbe jár, az fejlődik, mégha az elején döcögősen is megy.

ismerek totál antiszoc embert(a szülők befelé fordulók, soha mégcsak vendégeket sem hívtak, társaságba sem jártak, a gyerekük egy szótlan kis buta gyámoltalan béna fiatal felnőtt lett, de mióta dolgozik, már köszönős, mosolygós, dumás sráccá változott.

Ahogy olvastam amit írtál, kirázott a hideg, mivel velem ugyanez a helyzet. :) Kicsi koromtól kezdve ilyenek a szüleim, és 14 évesen ugyanezt éreztem mint te. Nem bíztam az emberekben annyira , nehez volt megnyílni, es emiatt mindig csendes es magányos voltam.

Az már nagyon jó dolog, hogy felismerted magadban ezt, és változtatni szeretnél ezen. Nekem úgy sikerült ezt leküzdenem, hogy folyamatosan kihívásokat állítottam magam elé. Jelentkeztem csoportos foglalkozásokra, ahol eleinte szörnyen éreztem magam, de idővel sikerült megnyílnom és sikerélményem lett. Az is nagyon meghatározó volt, hogy kollégista lettem 16 évesen. Első két hétben nagyon egyedül voltam, majd idővel elkezdtem megszokni a társaságot és úgymond beletanultam a barátkozásba, és egyre magabiztosabb lettem. Most 20 évesen még van hova fejlődnöm, mert uj társaságban gyakran zavarban érzem magam, de van egy barátnőm akinek meséltem errol az problémámrol... És nagyon szerencsés vagyok mert megértett, és ha társaságba megyunk, mindig segit nekem megnyílni, mikor a többiek szóba hozzák hogy miért vagyok ilyen csendes. :)