Egyetemisták! Ti mégis, hogy a fenébe tudtok ilyen sok emberrel megismerkedni?

Én már végeztem az egyetemen de ugyanilyen vagyok mint te.

Voltak jó ismerőseim páran (4 max.), de velük se jártam sehova, csak órákon beszélgettünk.

Én se tartom jónak a helyzetem de ha próbálok valakivel összebarátkozni akkor általában megbánom és lekoptatom idővel mert nem illünk össze.

Aki meg tényleg jó lenne az baromi távol lakik.

Szerintem én ilyen maradok már. Próbálom elfogadni magam és a lehető legjobbat kihozni magamból meg a helyzetekből.

23l

Én egyetemista nő vagyok.

Se nem nagyon bulis se nem nagyon introvertált. Van mindenféle ismerősöm, Facebookon 700 körül, meg úgy általában ha végigmegyek a folyosón, sokaknak köszönök. Ahogy én gondolom: én könnyen barátkozom, könnyen elbeszélgetek, nekem azzal van bajom, hogy már összeszokott társaságokba beilleszkedjek. Viszont nem azért nincs életed, mert nem iszol, nem dohányzol, ez tuti. Én se teszem. Azért nincs, mert ezt akadályozónak érzed. Pl. én simán beülök egy kocsmába, ha oda akarnak menni a többiek, de majd én rendelek kólát. Elmegyek házibuliba, viszek ajándékba alkoholos italt meg üdítőt is. Az életet meg lehet oldani. Az valóban baj, hogy nincs hobbim. Őszinte leszek: nem barátkoznék olyannal, akit semmi se érdekel, és nincs hobbija, de el se tudom képzelni, hogyhogy valakinek nincs. Magányos hobbid sincs? Mert arra nem mentség a barátok hiánya.

Van az egyetemen egy lány, akinek alig vannak barátai. Én a barátja vagyok, kicsit sajnálom is. Ahogy én látom, ő elég rosszul csinálja. Szerintem többször lett volna esélye barátkozni, de valahogy várja, hogy a sült galamb a szájába essen. Pl. ő akart velem megismerkedni, felvetette, hogy mehetnénk valahova közösen, de végül én voltam, aki sarkamra álltam és mondtam, hogy akkor mihez van kedved? Tulajdonképpen összebarátkoztam magammal neki. És sok embert ismer, akikről tudom, hogy semmi bajuk vele, de tényleg azt látom, hogy nem tesz semmit. És nem, nem csak félelemből. egyszerűen mintha nem értené, hogy alakulnak ki, épülnek fel a barátságok. Nehéz elmesélni így, de mindig arra vár, hogy majd vele összebarátkoznak, és nem azért, mert nincs önbizalma, hanem mert valahogy így hiszi természetesnek, meg kicsit burokban él szegény.

Én nem vagyok egy nagy bulis valaki, szóvá is tették már, miért nem megyek egyetemi bulikba. De mégis sok a barátom, mert sok emberrel tartom a kapcsolatot. Nekem anyukám tanárnő, sok tanítványát ismerem, voltam többször kórházban, onnan is vannak barátaim, régi gyógytornáról, sportokról, táborból. Spanyol tanfolyamra járok, az ottani eberekkel elmentünk már spanyol filmklubba, spanyol étterembe. Ha valakivel találkoztam a régi csoportból nyelvvizsgán, utána érdeklődtem, hogy sikerült stb. Nem értek egyet azzal, amikor azzal jön valaki, minek annyi Fb-os ismerős, ha soha nem beszélünk velük. Épp ez az, miért nem. Én volt már,hogy ráírtam olyanra, akivel 10 éve táboroztunk együtt, gratuláltam régi színjátszó csoportos srácnak a kislányához, mai napig szójátékkal köszöntjük fel egymást egyik régi kórházi szobatársammal szülinapon. Az emberek örülnek, amikor írnak nekik. Amikor egy régi ismerőst látok az utcán, régi sulistársat, ha csak valamelyest jóban voltunk, vagy nem volt rossz véleményem róla, odamegyek, megkérdezem, mi lett vele azóta stb. Ez nem sok, de ha általában ilyen vagy, előbb-utóbb lesz egy-két ember, aki kedvel. Volt, aki hülyének nézett, mikor odamentem beszélgetni, de az suliban sem kedvelt. Olyannal én még nem szembesültem, hogy egy embernek nem esett jól az érdeklődés. max ha valami nagy oka volt (pl. barátkoztam egy fiúval, akiről kiderült, hogy meleg, nem tudta eldönteni, mit akarok, de ez extrém eset). Most nagyon jóban vagyok egy lánnyal, akit anno elhívtam kávézni, mert szimpi volt. És midig segítek az embereknek. Adok szívesen jegyzeteket, segítek bárkinek. Pedig nem szeretek kölcsönadni dolgokat. nem adok ki jegyzetet a kezemből, de szívesen lefotózom/beszkennelem, nem adok kölcsön könyvet, de szívesen lefénymásolom... az élethez kell egy kis ész, ha az ember félti a cuccait, legyen kreatív.

tanács: válaszd le az egyént a csoportról.

tanács 2: neked való ez a blog, jókat írnak

[link]