Egy introvertált ember hogyan viszonyul ehhez? Magyarázat lent.
Tegyük fel, hogy van egy 17 éves lány, aki kisbaba kora óta él elszigetelve a társadalomtól. Nem teljesen elszigetelődve persze, mert az egyik rokonát szokta látogatni a városban (évente kétszer háromszor egy hétre). Amikor kicsi volt volt egy traumája, ami miatt fél a vele egykorúaktól. De aztán egy baleset miatt arra kényszerül, hogy a városban éljen. Az eddig magántanuló lány, kénytelen az utolsó évét iskolában kijárni.
Milyen érzései lehetnek az iskolában, olyan emberek között, akiktől fél? Mit reagálna ha barátkozni akarnának vele? Vagy ha felszólítik a táblához például, és a figyelem középpontjába kerül mit érezne?
Hogyan reagálna annak a személynek a közelségére, aki miatt él benne a félelem, aki miatt szenvedte a traumát?
Lehet kicsit bonyolult, de remélem érthető lett. :)
Előre is köszönöm a válaszokat. :)
A lánynak nagyon nehéz lesz beilleszkdni, és nagy valószínűséggel nem is fog tudni, kivéve ha nagyon jó közösségbe kerül és kedvesek vele.
De ha barátkozni szeretnének vele akkor is zárkozott lenne és nem nagyon viszonozná azt nagy valószínűséggel. Ha kihívják a táblához akkor vagy jól kezelné a szituációt és nem koncentrálna a többiekre vagy szimplán lefagyna ez csakis tőle függ, és kerülné az olyan szituációkat ahol a figyelem központjába kerülne vagy ha megtörténne akkor leblokkolna vagy megpróbálná kizárni az embereket körülötte és megcsinálná az adott feladatot(pl.:felelés,versmondás stb.), de ez csakis tőle függ.
Ha a trauma okozojával szembe találná magát nem nagyon tenne semmit inkább megpróbálna "elmekülni" a szituáció/konfrontáció elől.
De ez nem feltétlenül introvertált személyiség inkább poszttraumatikus stressz vagy szociális fóbia(akkor ha görcsösen fél az emberektől és szociális szituációktól.)Amúgy te a lány vagy, vagy a rokona, vagy csak egy ismerőse? Mert remélem a legjobbakat a lánynak de nagyon nehéz lesz neki.
A lánnyal csak nemrég ismerkedtem meg. Mármint értem úgy, hogy ő egy kitalált személy, akit én alkottam, és terveztem megírni a történetét. :)
Köszönöm a válaszodat. Elsősorban azért is volt rá szükségem, mert én nem tudok mindenre odafigyelni, ezzel kapcsolatban, és szükségem volt egy velem eltérő nézőpontú ember véleményére is. Nagyjából egyformán gondolkodtunk, aminek örülök, mert így van remény, hogy életre keltsem a karaktert, és ez boldoggá tesz. :) Még egyszer köszönöm!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!