Miért nyílnak az emberek?

Pszichiáternek készülök, ezt a környezetemben mindenki tudja. Azt is, hogy az életem sokáig maga volt a pokol, azt is, hogy meleg vagyok, és sokan (elmondásuk szerint) azért nem bírálnak, mert elképesztő tartásom van, és valahogy nem érzik feladatuknak (nem is az xD). Tehát egyik barátom szintén egy számára kellemetlen témában kért tanácsot. Egyébként lányok-fiúk vegyesen elképesztő belülről jövő problémákat is minden probléma nélkül megosztanak velem olyan 10-60 éves korosztályban. És miután elmondtam neki, amit gondoltam, elkezdtem töprengeni, hogy miért mondta el. És arra jöttem rá, hogy sok emberről tudok nagyon "polgárpukkasztó" információkat. Aki a környezetemben van, teljesen maximálisan megbízik bennem. Számtalan új ismerősre tettem szert az elmúlt egy évben, és azt mondták, a legnehezebb a velem való beszélgetésben, a nyers őszinteségem és hogy nincs tabu. Ami szóba kerül, az szóba kerül. Ha tanácsot kérnek, véleményemre kíváncsiak, abszolút hidegen hagy, mennyire fog fájni az illetőnek, kimondom, amit érzek. És ezt várom el a barátaimtól is, hogy ha úgy érzik, b*sszanak le nekem egy jó nagy pofont, mutassák ki azt, ami bennük van.

Természetesen soha nem mondtam el eddig senkinek azt, amit bizalmasan megtudtam, mert undorító dolog. De azt továbbra sem értem, hogy miért ilyen automatice menjünk Péchyhez (ez nem a valódi vezetéknem, csak hasonló xD) a hozzáállás. Nem is zavar, sőt, örülök, hogy megbíznak bennem. Egyszerűen nem értem.