Miért van az, hogyha valaki kicsit félénk, nem szeret nyalni jobbra-balra, azt már észre sem veszik az emberek?

"Miért van az, hogyha valaki kicsit félénk, nem szeret nyalni jobbra-balra"

Az, hogy valaki félénk, és nem szeret "nyalni" jobbra-balra, nem ugyanazt jelenti.

a társadalom kb. 3/4-e extrovertált, akik inkább társaságban érzik jól magukat, szeretnek bulizni, szerepelni, könnyen barátkoznak, könnyen megnyílnak.

az introvertáltak visszahúzódóbbak, nehezebben nyílnak meg, kevésbé szeretnek bulizni, szerepelni, de ők kisebbségben vannak és a többségi társadalom furcsának, kívülállónak, szokatlannak, de minimum másnak tekinti őket, mint amilyenek ők maguk.

az sem segít, hogy te magad is legalább olyan ellenségesen állsz hozzájuk és a viselkedésükhöz, mint amilyen ellenségesnek az ő viszonyukat érzed irántad. például nyalásnak nevezed, hogy ők a közös programok során összebarátkoznak, közelebbi kapcsolatba kerülnek egymással. pedig ez egy természetes folyamat. ha ők több időt töltenek együtt, mert élvezik a közös programokat és egymás társaságát, akkor jobban megismerik egymást. te viszont kivonod magad ezekből a programokból, te kerülöd őket és a programjaikat és itt is megvetően írsz róluk, miért érdekelnéd őket, ha egyszer te sem adsz rá lehetőséget nekik, hogy megismerjenek?

nehéz a két féle embertípust összeegyeztetni, de mivel a világ jelentős részét az extrovertáltak alkotják, jobban jársz, ha minimum megismered az ő világukat és annak a működését, mégjobban jársz, ha megtanulsz ellavírozni ennek szabályszerűségei között. nem biztos, hogy ugyanolyan mértékben és intenzitással, vagy gyakorisággal, de nem árt megtanulnod jól érezni magad köztük, feloldódni az ő szórakozási formáik közt, beilleszkedni az ő közösségükbe, vagy kitalálni egy új megoldást, hogyan tudod megmutatni és elfogadtatni velük a saját értékeidet, hogy ne rekesszenek ki többé. tipikus iskolai megoldás szokott lenni, hogy a stréberek megcsinálják a nagymenők leckéjét cserébe, hogy jobban emberszámba vegyék őket. ennél talán célravezetőbb lehet, ha megpróbálsz pl. megtanulni beilleszkedni közéjük. mondjuk, ha ők sokat fociznak/csocsóznak és neked nem megy, akkor megkéred őket, hogy tanítsanak meg rá, hogy csatlakozhass, stb.

rossz hírem van, ez a jelenség nem csak a suliban van így, a felnőtt életben is ugyanígy érvényesül (talán nem ennyire, de ugyanúgy megvan). például a céges kommunikáció és a döntések többsége dohányzáskor zajlik, ha te nem cigizel, vagy nem kíséred ki legalább a dohányosokat bagózni, hogy velük legyél, akkor nagyon könnyen kívül rekedsz a társaságukból és az információkból is. ugyanez igaz lehet a céges csapatépító bulikra is. erőltetett és kényelmetlen, de ha nem mész el, mikor a csapat összeszokik, akkor veled nem fognak összeszokni és kilógsz a csapatból...

nem megváltoznod kell, nem kell olyanná válnod és azt szeretned, élvezned, amit ők. de jobban jársz, ha megtanulsz alkalmazkodni és beilleszkedni.

ajánlom figyelmedbe Marti Olsen Laney Phd köynvét: Introvert Advantage címen. sajnos magyarul nem tudok róla, hogy megjelent volna, de itt vannak belőle kivonatok, remélem, hasznosnak találod:

[link]

sajnos ez könnyen előfordul az emberekkel. amíg egy helyen vagyunk, magától adódnak a közös programok, összekötnek a közös érdekek, addig jó barátság van köztetek, aztán ha távolabb sodor az élet, egyre nagyobb erőfeszítést igényel a kapcsolattartás a régi barátokkal, jönnek helyettük újak, akikkel könnyebben működik, szorosabb épp a kapcsolat, de ez is csak pillanatnyi.

nehéz megmondani, hogy pontosan mitől lesznek az embernek egyes barátai jobbak, mások rosszabbak. valószínűleg sok múlik rajta, hogy mennyi és milyen közös élmény, mennyi ideig fűz össze titeket és később ezekhez mennyi nosztalgia köt. vannak, akik azt mondják, hogy nem az a fontos, hogy mennyi időt töltesz a barátaiddal, hanem hogy mennyire mély és erős a barátságotok. de az az igazság, hogy ez csak akkor igaz, ha a barátságnak vannak szilárd alapjai, amik a barátságot összetartják. ezt pedig a korábbi közös élmények intenzitása és tartóssága és az ezekből kialakult erős kötelék adják. egy régi, sok idő alatt, sok élmény közepette kialakult barátságra igaz, hogy később nem feltétlenül kell folyton együtt lenni és mégis jó és tartós a barátságotok. de egy új barátság csak akkor lesz ilyen, ha ugyanúgy sok időt és energiát rááldozol, hogy elmélyülhessen a barátság. különben megmarad felületes, vagy akár érdekbarátság szintjén, ami szinte azonnal széthullik, ha nincs meg az ideig-óráig tartó kötelék a két ember közt.

egyesek szerint a barátság is a szeretet egy formája. így kezelve persze érzelmi alapon is lehet erős baráti kötelék két barát között, de ezeknek a baráti érzéseknek a kialakulásához is szükséges valamennyi közös idő és élmény.

általában gyerekkorban, a korábbi iskolákban alakulnak ki a legerősebb baráti kötelékek, mert itt töltenek az emberek a legtöbb időt, többnyire a legtöbb felhőtlen élmény közepette, ami összekovácsolja őket. az egyetemi és pláne a munkahelyi kapcsolatok sok esetben már nem olyan tartósak, mert itt az együtt töltött idő és az élmények is más jellegűek. az ilyen "kényszerítő tényezők", amik összezárják az embereket, mint az iskola, munkahely (az önkéntesség is egyfajta munka), bábor, stb. keretet adnak annak, hogy miért és mennyit vannak együtt az emberek, a nagy kérdés az, hogy miután ezek a keretek megszűnnek és nincs már "kényszer" együtt lenni, vagyis ahelyett, hogy az együttlét szinte evidens lenne, hisz úgyis együtt töltitek az időtöket, hanem áldozni kell rá, szervezni kell, tenni érte, akár még utazni is, raádásul más dolgoktól időt és pénzt elvonni, sajnos sokszor ilyenkor átértékelődnek a kapcsolatok és sok kapcsolat háttérbe szorul.

ez ellen leginkább úgy lehet, ha tudsz új kereteket kitalálni, amik miatt újra összejön a banda. közös bulizás, bogácsozás, szalonnasütés, strandolás, piálás, érettségi találkozó, stb. ha az új közös program érzelmi, társadalmi, egyéb értéke nagyobb, mint az áldozat, amit hozni kell érte, hogy részt vegyen az ember, akkor újra összejön a társaság ideig-óráig és talán ebből ki lehet alakítani újra szorosabb kötelékeket. ha nem, akkor meg újra feledésbe fog utána merülni a dolog...

Nálam is ez volt a helyzet... :( Túl éltem 12 évet. :) Ne aggódj, előbb-utóbb megtalálod a társaságod.

Szerintem amúgy biztos találsz olyanokat, mint "te" aki visszafogottabb. :) Beszélgess sokat és 100% hogy az emberek 70%ával lesz közös témád, akivel meg már van az nem ennyire elutasító, ha nem vagy hajlandó a padlóra inni magad. :)

Sok sikert