Nem értem miért, de nem érdeklem az embereket. Mit tegyek?

De nem szólsz senkihez társaságban, akkor hogyan ismerjenek meg? Fogalmuk sincs, milyen vagy, nekik valószínűleg teljesen érdektelen és unalmas, hiszen semmit nem teszel annak érdekében, hogy bekapcsolódj a társalgásba.

Ha segítséget kérnek, lehet olykor nemet is mondani, nem kell hagyni, hogy kihasználjanak. Majd ha mások is segítenek, lehet viszonozni.

Próbáld meg kicsit a másik szemszögéből nézni. Én ha elmegyek egy partira, akkor leginkább ahhoz beszélek, azzal kezdek el jobban beszélgetést, aki figyel rám és hozzám szól. Ha te ülnél velem szemben, lehet én sem szólnék hozzád, de nem azért mert unszimpatikus vagy, hanem azért mert azt hinném téged nem érdekel amit mondok. Sőt talán még azt is hinném, hogy beképzeltségből nem kommunikálsz velem. Sajnos ez nincs senkire ráírva, hogy mi a szándéka és mit érez, a beszédesebb felek tapintatosak, nem pedig érdektelenek. Általában a visszahúzódókról azt hisszük nem is akarnak megnyílni, ezért hagyjuk őket békén.

Amúgy ha ez megnyugtat, régen én is ilyen voltam, de valahogy ez átfordult. Azóta felnőttem, megéltem ezt azt, és már én viszem a beszélgetést társaságban. Most már az van, hogy legutóbb is egy parti után meg kellett kérdezzem a bátyámat, hogy ugye nem beszéltem túl sokat? Nem voltam nyomulós? Azt mondta nem, ez így pont jó volt. A korábbi frusztrációim miatt nem érzem a határt néha.

Szóval ebből ki lehet lábalni, de ahhoz az kell hogy elfogadd magad, és elhidd, hogy amit mondasz, az érdekes lehet mások számára. Mert sokszor a szótlanságnak az is az oka, hogy azt hiszed úgysem érdekel senkit amit mondasz.