Csak én nem érdeklem az embereket vagy tényleg mindenki ennyire érdektelen?

Nem vagyok benne biztos hogy érdektelen a legjobb szó.. De azt vettem észre hogy mikor beszélgetek másokkal mindig én kérdezek tőlük, mindig én vagyok kiváncsibb. Ha elmondják hogy például voltak moziban a hétvégén, akkor nekem gondolkozás nélkül eszembe jut hogy megkérdezzem mit néztek és hogy milyen volt. De ha tőlem kérdezik és elmondom ugyan ezt, nem kérdeznek többet. Nekik annyi elég hogy moziban voltam.

A másik meg amikor kérdezés nélkül is mondják a magukét, van hogy perceken keresztül, levegővétel nélkül aztán mikor már nincs nekem sem a végén hozzáfűznivalóm és pár másodpercig csend van, nem kérdezik róla a véleményem vagy hogy velem volt-e olyan, hanem egy újabb témáról kezdenek el beszélni.

Amikor pedig panaszkodnak én átérzem, vagy legalább megpróbálom átérezni min mentek keresztül. Próbálok segíteni, kérdezek tőlük, mert érdekel. Ilyenkor ha hasonlón mentünk keresztül megemlítem, hogy ne érezze magát egyedül, és javaslok dolgokat amik nekem segítettek abban a helyzetben. De az én bajom már nem érdekli őket, talán még az sem, hogy én is átmentem hasonlón.

Ezért kipróbáltam, hogy csak akkor beszélek magamról, ha kérdeznek. A végeredmény az volt, hogy a hogy vagyon és a mizun kívül semmi mást nem kérdeztek...