Ki, mit csinált szívesen gyerekkorában?

Allatkinzas ez a "beka cigiztetes" en ezzel nem dicsekednek! Kicsit gondolj bele mit erezhetezt az az artatlan leny. Bantott toteket? Kotve hiszem. Gyerekek voltatok, nem gindoltatok ebbe bele, de most felnottkent legyszives gondold at, hogy ez nem vicces es nem egy cuki csinyteves volt!

Mi az a kukoricagóré? Valami dagatt mexikói földesúr? :D

Miquel, te se, meg a nagyszüleid se voltak normálisak. Trágyadombon játszani? Fujj! Kész hastífusz.

Hát, most mondd, kedves utsó. Ugye milyen szörnyű? Hát még ha elárulom, hogy gyakran még az uzsonnára kapott hurkazsíros kenyeret is ott, játék közben majszoltuk el. Nem nagyon örültek a nagyszüleim sem, de így legalább viszonylag szem előtt voltam, és nem kellett tövig rágniuk a körmüket, hogy már megint milyen hülyeséget csinálok valahol messze. Meg azért sem szerették, mert ilyen játék után rendszerint gyanúsan tiszta ruhában ültem le vacsorázni, ami csak egyet jelenthetett, hogy megkockáztatva nagyapám irdatlan pofonjainak egyikét, ruhástól (és persze felhevült testtel) fürödtem meg a kenderáztató tóban. Az öreg puszta féltésből pofozkodott egyébként, mert nem sokkal előtte az egyik nagyfia, az én 16 éves nagybátyám ekképpen lelte halálát. A tífusz meg szerintem csak a módosabb emberek között szedte az áldozatait. Ne felejtsd el, hogy akkoriban minden szegényebb portán pottyantós budi és trágyadomb volt. Keményebb világ volt, keményebb emberekkel, keményebb immunrendszerrel, nem úgy mint ma, az agyonfertőtlenített világban. A sebeinket pl a kutyákkal nyalattuk tisztára. A falu orvosát meg akkor láttam először közelről, amikor eljött bepanaszolni nagyfaternak, amiért annyi (az ő fájáról lopott) almát dobáltam be a tehenének, hogy az annyira berúgott, hogy még másnap reggel se engedte szopni a borjút, mert nem ismerte fel. :-))