Olyan ember válaszát kérném aki volt már Japánban illetve jelenleg ott él/dolgozik?

Azt ugye tudod, hogy erre iszonyat hosszú választ kéne írni, ha rendesen szemléltetni akarnánk a helyzetet?

Kb egy kisregényt lehetne írni, amire itt nem elég a hely meg az idő sem.

De minek is, amikor ilyen témákban már íródtak blogok, találni szép számmal magyar emberkéktől is.

Csak néhány példa:

[link]

[link]

[link]

Illetve youtube csatornák:

https://www.youtube.com/watch?v=JLjlTpyTGFc

https://www.youtube.com/channel/UC6uqqegzB5vOFU9JCVuN5Sw

(És egyébként én éltem kint Japánban, de a fent említett okból nem írok hosszabban, mert annyi mindenki van, aki már előttem elmondott csomó mindent, és fent van a neten magyarul)

Büszke arra legyen az ember, amit saját erejéből elért. Az, hogy magyar vagy egy adottság, semmi alapja annak, hogy valaki emiatt büszkeséget érezzen.

Meg aztán elnézve a Magyarország nevű trágyadombot, inkább szégyenkezni kéne miatta.

Én sem értettem soha, miért kell arra büszkének lenni, hogy valaki ide vagy oda született... (Bár tudom, ez nem csak magyarokra jellemző, az amerikaiaktól kezdve a japánokon át a franciákig csomó nemzetben vannak ilyen emberek, akik büszkék a nemzetiségükre)

Ahogy az előző mondta, ezt nem az adott ember érte el küzdelemmel, sok munkával. Ennyi erővel lehet arra is büszkének lenni, hogy valakinek kék vagy barna a szeme...

Én pl. jól tudok rajzolni, de még erre se vagyok büszke, mert így születtem. Arra viszont, hogy milyen nyelveket tanultam meg milyen szinten, már büszke vagyok, mert az az én több éves erőfeszítésem gyümölcse.

Szerintem ha bármiféle pozitív érzelemről beszélhetünk ezügyben, max azt lehet mondani, hogy valaki szereti a hazáját, és örül, hogy ide vagy oda született, de az más, mint a büszkeség.

Én is örülök, hogy jól rajzolok, de nem tettem érte semmit.

Illetve továbbgondolva: még arra lehet szerintem büszkének lenni, ha valaki tett valamit, amitől az ő országa/közössége több, szebb, jobb lett. De ehhez még mindig tenni kell valamit.