Szeretek egyedül lenni és sokmindent egyedül csinálni. Mennyire normális ez? Kezdem utálni magam, mert az ember társas lény és én is tudom, hogy ez abnormális tulájdonságom. Jelenleg nincs párkapcsolatom.32N
Nagyon tévedsz. Nem feltétlenül abnormális az, amiről írsz. Vannak ilyen emberek, és a legtöbbet azzal segítesz nekik, ha békén hagyod őket.
Mind különbözőek vagyunk.
Az ember nem társas lény, hanem társfüggő. Akkor társas lény, ha jól érzi magát egyedül, és a másik emberrel is, vagyis nincs érzelmileg ráutalva.
Ez egyáltalán nem abnormális, hanem egyéni természet - introvertáltság. A társadalmi berendezkedés az extrovertáltságot preferálja, ezért az introvertáltakat nehezebben értik meg. De attól még léteznek, és ennek a tulajdonságnak megvan az az előnye, hogy nem feszengsz, ha éppen nincs kivel kommunikálnod. Örülj, hogy ilyen vagy, nem vagy ráutalva másokra.
Én is ilyen vagyok, nem érzem magam ufónak. Aki ismer, megszokta, hogy szeretek egyedül lenni, ha tehetem a buszon nem ülök az ismerős mellé, hanem köszönök neki és aztán az egyes ülést választom, ugyanígy ha eszek, egyéb dolgot csinálok.
25/L
Dejó, akkor mégsem vagyok csodabogár!!
1 éve külföldön élek, az új környezetem ezt nem érti. A munkatársaim sem értik, hogy tudok egyedül élni, sopánkodnak, hogy "allein"???! Dolgozom, háztartást vezetek, sportolok,kapcsolatokat ápolok a maradék időmben pedig végre magammal foglalkozhatok (nyelvtanulás, olvasás, filmnézés, zenehallgatás)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!