A telhetetlenség alapvető emberi tulajdonság? Mindig mindenki többet és jobbat akar ami jelenleg van neki? Ez mit eredményez?

Inkább az az igazság, hogy a kapitalizmus ront a a legtöbbet az emberi természeten, mert annak legrosszabbját hozza elő!

Az állandó elégedetlenség stresszt, depressziót, kizsákmányolást és sok egyéb rosszat eredményez.Ez az állandó versenykényszer pedig szintén semmi jót nem hoz.

Természetes, hogy az ember jómódra vágyik, normális életszínvonalra, de ami most van, az már túllépte az egészséges határt.Csak a pénz, csak az anyagiak az elsődlegesek.

"Ha van ruhád, ételed, fedél a fejed felett, elégedett leszel azokkal".Ennek tényleg valahogy így kéne lennie.

Sajnálatos, hogy egyesek luxusban tobzódnak, mégis sírnak, mert még nem elég, vagy nem tudják élvezni amijük van, mert csak arra gondolnak, mi lesz, ha elvesztik.A pénz használja az embert, nem az ember a pénzt!

Nem kell ezt túl magyarázni.

A "megnemelégedés" viszi az ember előre. És itt nem csak az anyagiakra kell gondolni. Ha valaki el kezd faragással foglalkozni, akkor valószínűleg az első munkája nem lesz tökéletes... Jobbat akar, ezért többet gyakorol, tanulmányozza a könyveket, hogy a következő már jobb legyen, jobb eszközöket vesz, hogy még jobban menjen. De nagyon ritka az a pillanat, amikor azt mondja, hogy nha most tökéleteset alkottam, mert mindig lát majd valami kis apró hibát, még ha mindenki más hibátlannak látja, akkor is. Ez az a megnemelégedés az ami előre visz ahhoz, hogy valami nagyon jót alkossunk.

Én ebben semmi rosszat nem látok, és én azt tartom hibának, ha valakiben ez nincs meg, és mindig megelégszik a rosszabbal is!

"Az első könyvem első oldalára a "soha-meg-nem-elégedés" himnuszát írtam be. Nincs jogom hát panaszkodni, ha ma is elégedetlenül futok még, sokat szereztem, sokat el is dobtam, egy vállrándítással, gesztusaim idegesek voltak és türelmetlenek, soha le nem ültem egy pillanatra sem, gazdagságomban szegénynek éreztem magamat és fáradtságomban nyughatatlannak, nemcsak a könyvemben, homlokomra is fel van írva a "soha-meg-nem-elégedés. Futottam hősen, szüntelen, lélekzetlen, olykor szinte elbukni látszottam, s hasonlítottam ahhoz a fához, melynek koronáját földig csapja a szél... Mi tart fönn, mi a gyökér, amely nem szakad el, mely elpusztíthatatlan táplál valami kimeríthetetlen erővel? "A hit az élet ereje, az ember, ha egyszer él, akkor valamiben hisz. Ha nem hinné, hogy valamiért élnie kell, akkor nem élne""

Babits Mihály: Örökkék ég a felhők mögöt

ha magunkból akarjuk kihozni a legjobbat az egy becsülendő, pozitív dolog, ebből a szempontból a telhetetlenség egy hajtóerő.

viszont ha az egyetlen célunk az életben a bankszámlánk hizlalása, és az anyagi javak halmozása, az igencsak sekélyes elmére vall, egy értékválsággal küzdő társadalmat hoz létre. vagyis pont az a baj, hogy már létrejött.

a legtöbb, amit tehetek, hogy nem állok be közéjük, más dolgokban találom meg az élet értelmét, és közben mélységesen sajnálom őket, hiszen sosem lesznek igazán boldogok.