Miért utálnak engem ennyire az emberek, és miért ilyen rosszindulatúak?

Sajnos azt kell mondanom, hogy osztom annak a véleményét, aki azt mondja, hogy nem éri meg mindenkivel kedvesnek lenni. Tudom, hogy mennyire nehéz ez,ugyanis én is ilyen ember vagyok, amióta az eszemet tudom. Mindig mindenkivel önzetlen voltam általában, segítőkész és kedves, és senkivel soha nem mertem felemelni a hangom egy kicsit se. Itt vagyok 23 évesen, és rá kellett jönnöm, hogy nagyjából semmit sem érek el vele ha ilyen vagyok, a legtöbb ember úgyis csak kihasznál és ott húz le ahol tud. Ezért is betegedtem bele az egészbe tinikoromba... (evészavar, szorongás). Most azt tanulom éppen, és azon vagyok, hogy felismerjem kivel éri meg ennyire kedvesnek lenni, és ki az aki még egy szép szöt sem érdemel szinte. Rettentő nehéz, mert borzalmasan bátortalan vagyok ma is, gátlásos, de ugyanakkor mindig megállok egy perce, elgondolkodom, és ebből merítek bátorsàgot, erőt, és ezeket kérdezem magamtól: Miért is nekem ne lenne jogon nemet mondani? Mivel vagyok én kevesebb, mint az, aki mondjuk elküld engem a ...-ba, amikor bármit kérek tőle. És különben is, ahogy azt már előttem írták, nagyon helyesen, azokért az emberekért, akik azért megsértődnek, és elpártolnak mellőled, azokért nem is volt kár, akik meg normálisak, úgyis maradnak.:)