Vannak még rajtam kívül olyan emberek, akik egyenesen utálnak társaságba járni?

Nem. Hónapokig el vagyok egyedül. Szerintem nálam kicsit autisztikus vonás, na meg tisztában vagyok vele, hogy én személy szerint hadilábon állok sokszor az emberekkel.

Egyedül viszont boldog vagyok, alkotok, soha nem vagyok depis, minden percet aktívan töltök, mindent kipróbálok, mindent megtanulok, egészségesen élek, és még sorolhatnám.

De amint együtt élek valakivel, ez mind egyesével kikopik :D na jó, azért nem minden, mert az egyedüllét jól megedzi az önismeretet, és egyszerűen könnyebb minden.

DE amikor utána akartam járni, hogy mi is van ezzel, hogy van-e valami fóbiám, kitaláltam azt, hogy beregisztráltam egy csomó érdekes előadásra, ahol sok ember volt jelen, és megnéztem, hogy érzem magam, legközelebb hozzászóltam a mellettem ülőhöz, stb. Jól is éreztem magam, meg elvégeztem egy ilyen tesztet is, hogy megy az, ha akarom,

de,

nem akarom :D

A pasim is tudja, úgyhogy tolerálja, ha egyedül akarok lenni. Pl reggel nem jön ki a teraszra, ha látja, hogy olvasok, mert tudja, hogy az a határ, amit nekem "meg kell adni". Aztán, mivel tudja, hogy egyedül szeretek a legjobban lenni, azért is megéri velem lenni :D mert nem annyira féltékeny :D

satöbbi

szóval, lehetsz egyedül, ha olyan társakra találsz, akik bírják, ha egyedül vagy.

"Világ introvertáltjai egyesüljetek - mindenki a maga szobájában." - valahol, egy netes oldalon olvastam.

Kisebb ismerős társaságokban jól érzem magam, nagyobban már kevésbé, idegenek közt lenni utálok. Kapcsolatom sohasem volt, nem is vágytam rá. Kisebb fajta buli nálam szokott lenni, mert szívesebben mosogatok, mint tömegközlekedem.

"ha rajottok miert szerettek igy lenni, leírhatatnátok hatha segit neki is"

Introvertált természetű - valószínűleg nincs vele semmi gond, csak nehezen értik meg.