Miért nem figyelnek egymásra az emberek? Miért mindig a telefonjukat nézik?

Terjed a neten egy nagyon jó kép, régen és most. Egyiken reggeli csúcsforgalom, metrón mindenki kezében telefon, a másik kép fekete fehér csak ott a telefon helyén újság van mindenki előtt.

A baráti társaságban való mobilozás nevetséges, de ha utazok és a kezemben van a fél világ hagy ne bámuljam már azt az utat az ablakból amit milliószor láttam már.

Parkban nem üldögélek egymagam, ha pedig mégis ott töltenék el pár percet egyedül, ne az én feladatom legyen már az, hogy "magányosan nézelődő" embereket szórakoztassak. Ha társaságra vágyik nyisson ő, én köszönöm megvagyok.

Tény hogy felszínes lett a világ.

De, a szép lányok és fiúk azt vettem észre, így is észreveszik egymást. Csak általában mivel "húspiac" van, ezért első tekintetre leszűrik hogy akarnak e ismerkedni vagy nem a külső alapján.

A kocsmában tabletezést, telefonozást én is gáz dolognak tartom.

Ettől függetlenül, én is úgy vagyok, hogy pl tömegközlekedésen utálom egyszerűen mások közelségét, meg az utcán is mikor hozzám szólnak. Egyszerűen azért, mert nem ismerkedni, beszélgetni vagyok ott, hanem csak egy kényszerhelyzet, mert el kell jutnom A-ból B pontba. Ráadásul ahelyett hogy bámulok ki a fejemből, inkább olvasok könyvet vagy híreket a telefonon. Főleg hosszabb utakon, jó dolog egy ideig a tájat is nézni, de egy tömött vonaton inkább csak olvasok vagy filmezek.

Magányosságról annyit, hogy én is voltam az, ettől függetlenül a hátam közepére nem kívánom hogy bárki odajöjjön...hacsak nem egy jó csaj az, de az meg ugye nem magányos lelki sérültekkel fog ismerkedni :D

Nekem az a bajom az egésszel, hogy még a barátok is képesek lelki szemetesként használni az embert, elég az ő terhüket cipelni a sajátom mellett, miért kellene még ölbe vennem egy idegen problémáit is?

Én csak a magam nevében tudok nyilatkozni. Egyfelől úgy utálom a telefont, hogy azt biztosan nem nézem.

"Például egy parkban ott van egymástól 3 méterre..."

Én vagyok a tájat figyelő. És nekem addig jó, amíg a tájat figyelhetem.

"Vagy mikor összejön a felszínes társaság..."

Ha felszínes, akkor nekem eztán mindegy, mit nyomkod, vagy kihez beszél élőben. Amúgy nálunk ez nem szokott előfordulni. Ha összejön egy társaság, no telefon.

"Mikor ott laknak egy városban..."

Amikor a tesómmal szomszéd szobából Skyepoltunk, azt a hecc kedvéért csináltuk.

"Vagy a vonaton síri csendben üllnek és furcsa ha valaki hozzászól a másikhoz."

Idegenekkel nem is beszélek, amíg nem muszáj. Mondjuk vonaton olvasni szoktam, ritkábban, ha nálam laptop, akkor akár írni is (meglepő, hogy vonaton, néha egész lendületesen írok, néha sajnálom, hogy megékeztem a végállomásra). Mondjuk az is tény, hogy van egy ismerősöm, aki a vonaton szólított le, és azóta tartjuk a kapcsolatot, de ha nem így lett volna, engem az sem zavarna.

"Miért szelfiznek és töltik fel egyfolytában a többi " barátnak" mikor ott vannak körülötte?"

Ez talán valami bizonyítási vágy lehet. Én nem csinálom.

"Miért kell savanyú pofát vágniuk..."

Nem tudom, mit csinálnak, mindenesetre én sem szeretem, ha elfoglaltságom közben megzavarnak. Igaz pont emiatt a mély elfoglaltságaimhoz előbb megteremtem a békés, magányos légkört (ilyenkor pont a telefon az, ami esetenként nekirepül a falnak egy célzott rúgást követően).

"Miért nem kérdezik meg hogy miért szomorú a másik..."

Speciel ha én szomorú vagyok, a legnagyobb szívesség, amit tehetnek, ha nem vesznek észre. Jó, tudom sokan mások nem ilyenek.

"Annyi szép lány és helyes fiú nézi meg a másikat,de észre sem veszi őket az egyik fél mert telefonon írkál hogy legyen párkapcsolata. "

Ez se én vagyok. Se telefon, se Net, se élő, egyetlen szerelmem az alkotói magány. Tudom, ebben is én vagyok a fehér holló, de legalább meg tudom mondani, miért nem veszek észre senkit.

"Úgy bele vannak méllyedve a telefonba hogy szinte nem néznek fel belőle csak ha valami külső inger éri őket."

Szerintem ez nem meglepő, ha valami tevékenységet végzünk, általában elmélyedünk benne. De hát igazából a telefonon is emberekkel kommunikálnak, ha felszínesen is (bár ehhez nem kell telefon sem), de azért érdeklik egymást.

Bár ami engem illet, tényleg vajmi kevéssé érdekelnek az emberek - úgy általában; főleg azért, mert álarcot hordanak, és a tömegben tucatemberek. Vannak ismerőseim, akik már inkább érdekelnek, mert ők közvetlenebbek, és valószínűleg száz év alatt sem ismerem ki őket, hogy mindig újak után nézzek, hogy önmagam kiismerését már ne is említsem. Még a művészeten keresztül ismerkedem az emberi természettel és sok mással (könyv, film, de akár festészet, zene is).

Idegenekhez nem fogok beszélni. Egyszerűen nem vagyok ultra szociális, nem szeretek ismeretlenekkel a nagy semmiről csevegni, engem frusztrál. Buszon pl. szeretek olvasni. Sőt, gimnazista koroban még kávézóba is egyedül jártam olvasgatni, írni, stb.

Szerintem nem is az én dolgom idegeneket csesztetni, hogy most márpedig osszák meg a nyomorukat. Baromi bunkó dolog lenne nyaggatni őket.

Másrészt nagyon unalmas a százaik sápítozós kérdés. Igen, ez egy szörnyű világ, most pedig tedd a fejedre a kezed és sóhajtozz tovább.

Számból vetted ki a szót, maximálisan egyetértek szinte minden sorral, és örülök, hogy van még fiatal, aki így gondolkodik!!! "Faith in humanity restored."

- Tavaly karácsony előtt direkt mondtam szüleimnek, hogy kérem, ne vegyenek okostelefont. Vettek. Nem bírtam elviselni, most anya használja.

- Letöröltem magam facebookról, és viberem sincs.

- Barátaim sincsenek, tehát nagyon nem is lenne kivel beszélgetni (bár NEM emiatt töröltem le magam).

Nemrég írtam egy rövid tanulmányt erről a témáról, ha érdekel, írj üzenetet, és elküldöm szívesen.

De például az első példád mi? Értem, mit mondasz? ha barátomhoz beszélnék, és ő mobilozna, akkor én is meg lennék sértődve. De idegenekhez nem fogok odamenni.

Egyszer feltettem a kérdést, hogy tényleg vannak-e olyan jelenetek, ahol BARÁTOK ülnek egy asztalnál, és mobiloznak, vagy ilyen képen csak a neten vannak-e. A többség azt mondta, hogy élőben ilyet még nem látott.

"A többség azt mondta, hogy élőben ilyet még nem látott."

Én mondjuk láttam már ilyet, de azért tényleg elég ritka. Ott tényleg az volt a durva, hogy kb 4-5-en voltak, és mindenki a telefonját nyomkodta meg laptop is volt kint az asztalon és valaki azt bújta.

Én mondjuk egy dologtól akadok ki, mikor valaki vezetés közben nyomkodja. Ezerszer baleset veszélyesebb mint rendesen telefonálni. És nekem is volt hogy írt lány hogy "szia épp vezetek...". Meg egyre többet látom, hogy kis szépségek ülnek a Smartban és fel sem néz csak érzésre elindul zöldnél miközben ezerrel a telefont nyomja.

Na meg jártam már úgy, hogy beszóltam egy csajnak aki társaságunkban kb a képünkbe tolva a telefont facebookozott, és még ő háborodott fel érte, mert micsoda fontos megbeszélni valója van...

Ettől függetlenül ezt a "fúj okostelefon, fúj facebook, fúj minden" dolgot sem értem meg.

"ne vegyenek okostelefont. Vettek. Nem bírtam elviselni"

Mit kell azon "elviselni"? :D Van egy halom hasznos funkciója amit ki lehet használni, azon kívül meg ha akarsz, rá sem nézel napokig. Az csak egy eszköz, amit úgy használsz ahogy akarsz.

Amúgy ismerősi körben azt vettem észre, hogy hamar megunják a népek a facebookozást, főleg egyetem után. Mindenkinek munka, hajtás, család.