Elítélendő, ha nőként nem akarok gyereket?
22 vagyok, és teljesen hiányoznak belőlem ezek az anyai ösztönök. Nem tör rám a babázhatnék, ha meglátok egy újszülöttet, és nem tudom elképzelni, hogy valaha is sajátom legyen.
Akárhányszor késik, mindig bepánikolok, és az első, ami eszembe jut, az nem az, hogy milyen édesen gagyognak, hanem hogy "jó isten, ez most tönkretenné az életem, az alakom, a fiatalkorom". Ami rögtön beugrik, az a plussz 30-50kg túlsúly, hogy a ruháimba többet nem fogok beleférni, hogy a hasam szülés után térdig fog lógni, a fejemtől a bokámig hónapokig minden puffadt marad, és nem tudok majd tükörbe nézni, ahogy a párom se rám nézni, és odalent meg összekaszabolnak, majd újra összevarnak, hogy aztán nemhogy mutogatni, de gondolni sem merek majd arra, nekem puncim van.
Mennyire vagyok elmebeteg?
Nem mindenkinek életcélja a gyermekvállalás. Ettől nem leszel elmebeteg.
Ha valaki ezt nem tudja elfogadni, érdemes elgondolkodni a kapcsolatotokon.
Én 26 vagyok, de egyáltalán nem akarok gyereket.
Szeretem őket egy darabig, de 3-4 óra elmúltával már a hátam közepére sem kívánom egyiket sem.
8 évig másokhoz alkalmazkodtam, de nagyon durván, tönkre is mentem benne, többé nem akarok, a saját életemet akarom élni.
Igyekszek olyan párt találni, akinek szintúgy nem életcélja a gyerek :)
22 évesen egyáltalán nem gond, ha hiányoznak belőled az anyai érzések. Még 30 évesen sem gond, 40 évesen sem. Vannak, akik gyermekük születését, vagy a fogantatást követően válnak lelkükben anyává, ez egy érési folyamat és nem feltétlen életkorhoz kötött.
Majd ha eljön az idő, hidd el, már nem fog érdekelni, tönkreteszi-e az alakodat, hogy nem fogsz tudni eljárni bulizni. Vagy hirtelen, vagy lassan, fokozatosan fog elönteni az érzés, hogy a gyermeked mindennél fontosabb lesz.
Szerintem is ráérsz, még az sem tragédia, ha sose akarsz, a te dolgod.
Az indokaid valóban gyerekesek, a pluSZ kilók csak tőled függnek, nem törvényszerű az "összekaszabolás" sem. Ha igénytelen vagy, szülés nélkül is ronda leszel.
Megjegyzem, mikor az első gyerekemet hordoztam magamban, rajokban repültek rám a pasik, a férjemmel pedig többet szexeltünk, mint a legelső időkben, pedig az se volt kevés:-) A mi kapcsolatunkat elmélyítette a gyerekek érkezése, nem pedig tönkretette. No de ahány ház, annyi szokás...
Ugyanígy látom, ahogy te. Csak a különbség az, hogy hogy 32 vagyok...
Soha nem szeretnék szülni. Tehernek éreznék egy gyereket, nem is lennék jó anya. Nem szeretem a babákat, semmi aranyosat vagy gyönyörűt nem látok bennük.
Nem elítélendő, lényeg, h tisztában vagy azzal, h mit akarsz, nem szülöd halomra a gyerekeket a semmire.
Viszont én nem hangoztatnám a helyedben, mert ha 10 év múlva besikerül véletlen egy gyerek,vagy addigra megváltozik a véleményed, mert megtaláltad életed nagy szerelmét akkor biztos lesz 1-2 "jóindulatú" ismerős/rokon aki végig ezen fog pattogni vagy rosszabb esetben a gyereknek is bemeséli, hogy te nem is akartad.
Mond mindenkinek azt, h egyenlőre még nem érzed magad késznek a gyerekvállalásra. Aztán hogy kész leszel-e rá valaha vagy nem, majd te eldöntöd, senkinek semmi köze hozzá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!