Jogosan mondják az ismerőseim, hogy szégyelljem magam?

Egyszerűen nem foglalkozok a szüleimmel. Enek az oka a következő: Egyetemet végeztem, három nyelvből tettem nyelvvizsgát, két gyermek bolldog anyja vagyok. De ezeket mindet egyedül értem el, a szüleimtől semmilyen támogatást nem kaptam, mind a ketten alkoholisták a mai napig. Volt olyan, hogy úgy volt ennivaló otthon, hogy kiloptam anyám pénztárcájából egy kevés pénzt, vagy annyi kajám volt, amit az iskolai menzán ettem. Pénzhiány miatt nem tudtam elszakadni általános iskola után, a helyi gimnáziumban érettségiztem le. Ösztöndíjjal jutottam be az egyetemre, plusz mellette dolgoztam. Igyekeztem többször is segíteni a szüleimnek, de egy idő után nekem is betelt a pohár. Volt olyan, hogy kifizettük a párommal a számláikat (170 000 Ft) meg adtunk nekik pénzt, erre alig négy nap múlva anya telefonál, hogy elfogyott a pénz. Pedig közel 40 000 Ft -ot hagytunk ott nekik. Nekem itt telt be a pohár és közöltem velük, hogy betelt a pohár, ha nem tudnak változtatni én sajnálom. Most sok embernek én vagyok a szemét önző alak, aki csak magára gondol meg hogy én egy felkapaszkodott kis riherongy vagyok, aki nem képes segíteni a szüleinek.