Miért utasítanak el az emberek?

"Ha másvalaki akaratának megfelelõen viselkedsz, és háttérbe szorítod a saját kívánságaidat, akkor személyiséged egy részét a másik személlyel azonosítod. Megengeded, hogy õ irányítsa a gondolataidat. Szétdarabolt leszel. Az egyik fõ formája ennek az önértékelési zavar, vagyis az az érzés, hogy 'elrontottam', 'nem jól csinálom', 'nem vagyok elég jó'. Ha valaki azt mondja, 'nem elég jó' amit csinálsz, vagy hogy 'ezt nem kellett volna', akkor elkezded megkérdõjelezni magad. Önvizsgálatba kezdesz, és ezt kérdezed: 'Valami baj van velem?' Amikor valaki tévesen értékeli vagy félreérti, amit mondasz, vagy azt, ahogy érzed magad, az természetesen zavaró. Ez azt jelenti, hogy a másik nem értett meg. A lelkesedésed elpárolog. Lehet, hogy elfogadod ezt a téves értékelést - talán azért, mert a másik személy a fõnököd vagy egy domináns egyéniség. Ha figyelmen kívül hagyod saját érzéseidet, és úgy véled, a másik félnek van igaza, akkor kezded nem a saját, hanem az õ akaratát követni. Egy részed a másik személlyel azonosul és leválik az igazi énedrõl. Arról az énedrõl, amely a választásaidért felelõs.

Ez sokszor előfordul gyerekekkel, amikor átveszik a szüleik jellemző tulajdonságait. Nagyon gyakori olyan kapcsolatokban is, ahol az egyik partner alkalmazkodik, hogy megfeleljen a másik elvárásainak. Ez természetesen a munka kapcsolatokban is előfordul. Amikor a céljainkat elnyomja valaki, - bármennyire jó szándékkal is - az végülis romboló hatású. Negatív értékelések (személyes kritikák, vélemények) különösen feszült időszakban lehetnek rendkívül zavaróak."

Az apám volt ilyen velem, pár hete ismét tiszteletlen vol. Picit megszurtam meg szétvertem a bordáit. (pedig szeretem őt de elviselhetetlenül tiszteletlen. Más embertársam is csaptam már meg mert tiszteletlenek voltak.