Vannak rajtam kívül még ilyen emberek?

Nincsen baráti társaságom, a gimisekkel szétszéledtünk, bár ott sem alakult ki semmi fix, aztán mentem egyetemre, de ott is csak egy-egy barátom volt, de ők nagyon jók. Aztán máshonnan volt még egy fiú meg egy lány barátom, ők voltak a legjobbak. Aztán dolgoztam egy évet, ők maradtak, most megint egyetemre jöttem, de már most érzem, hogy itt sem leszek egy társaság része sem.. Próbálok maradni azokkal, akiket gólyatáborban ismertem meg, de valahogy kívülállónak érzem magam így is. Nem vagyok az a nagy dumás, meg van egyfajta stílusom, elsőre sose vagyok szimpatikus senkinek sajnos. De kedves vagyok szerintem, nem viselkedek negatívként. de pl ők mindenhova együtt mennek, könyvtárba beiratkozni, boltba stb

Én meg fogom magam és elmegyek egyedül, így hipp hopp megvan. Vásárolni is egyedül szeretek. Egész életemet befolyásolja, hogy jaj nekem nincsenek barátaim, de ha lehetőség van rá, akkor sem sikerül barátkoznom úgy igazán. Mindig feszélyezve érzem magam. Én akkor maradok magányos farkas? 1-2 baráttal.