Kezdek beleunni a semmittevésbe. Ti ha a helyembe lennétek merre indulnátok el az életben? 21/l

Tavaly június óta, mikor egy két éves képzést befejeztem érettségi után, azóta csak itthon vagyok, és úgy érzem megrekedtem. Mikor még általános és középiskolába jártam, valamint erre a képzésre nem unatkoztam ennyire, mert folyton mindennap suliba jártam, délután tanultam (legtöbbször estig), küzdöttem a jó jegyekért. Igaz barátnőim akkor sem voltak, így nem jártam el nyáron se ide-oda, max. csak a családdal nagyon ritkán. A bulizás teljes mértékben kimaradt az életemből emiatt. Igaz a húgom gimnáziumi évei vége felé vitt el egy-kétszer a baráti társaságával házibuliba, erre-arra. Korábban is feljöttek hozzánk a barátnői, de később ismertem meg őket jobban. Emlékszem mennyire boldog és hálás voltam, hogy végre kimozdulok itthonról és megismerhetem az éjszakai életet. Valahogy azt az időszakot tartalmasan töltöttem és a persze ugyanúgy tanultam. Minden olyan tökéletesnek tűnt és boldog voltam, ha elvitt magával. Most, hogy nem járok suliba hiányzik a teljesítési vágy, a tanulás, egyszóval semmit sem csinálok nap mint nap. Novemberben összejött volna egy munka de kórházba kerültem így minden elúszott. Azóta semmi újabb lehetőség és már kezdem unni az életemet. Nehezíti az is, hogy nincsenek még most sem barátnőim, akikkel így nyáron vagy év közben ki tudnék kicsit mozdulni, akik vidámságot hozhatnának a mindennapokba. A húgom is messze tanul, így keveset látom. Most nyáron pedig megy mindenfele nyaralni kikapcsolódni, ahova én nem megyek már. Még sehol sem voltam a nyáron, pedig azt hittem ez más lesz, mint a hétköznapok. Szüleim, bátyám dolgoznak, így egyedül vagyok itthon. Ebben az évben az egyetlen jó, ami történt velem, hogy most először lett egy párkapcsolatom. Viszont nem teljesen ilyennek gondoltam ezt a dolgot, mert soha nem szervezünk közös programokat, nem mentünk nyáron sehova és egy héten csak egyszer max. kétszer találkozunk pedig jelenleg nem dolgozik minden nap, mert nincs állandó munkája. Úgy érzem semmi nem jön össze az életembe, de talán a legnagyobb baj, hogy nem tudom mit is szeretnék csinálni, nincsenek konkrét céljaim.