Mi lett vele, aggódunk érte?
Adott egy pár (én és a barátom), aki néha összejár beszélgetni, van egy fiú ismerősünk, akinek tudtommal mi vagyunk az egyetlen barátai. Nemrég eljegyeztük egymást a barátommal, ezek után a fiú mondvacsinált indokkal mindegyikünkkel megszakította a kapcsolatot, nem reagál a megkereséseinkre, közös ismerősnek (aki ráadásul egy házba lakik vele) olyanokat mond, hogy ő biztos nem érezné jól magát így már velünk, nem akar minket zavarni, ő egyedül van és biztos csak terhünkre lenni, nem akar pótkerék lenni a kapcsolatunkban stb. Szintén közös ismerőstől tudom, hogy felmondott a munkahelyén és teljesen bezárkózott ahol lakik, van hogy napokig ki sem megy a lakásból.
Most mi történt? Nem értjük, nem bántottuk, engem főleg a radikális befordulása rémít meg. Annyit tudok, hogy évek óta küzd a párkereséssel sikertelenül. De most mi lelte?
Én nem hiszem, hogy az eljegyzés a gond, meg hogy szerelmes lenne belém, mert mikor összejöttem a párommal akkor se csinált belőle ügyet, ha meg szerelmes lenne belém akkor biztos nemtetszését mutatta volna ki. nem?
meg azért durva lenne ha ilyenért felmondana meg bezárkózna, nem?
ha irigy a boldogságunkra, de miért akkor most reagált igy, eddig semmi jelét nem adta ennek sem meg nagyon jól tudja mi a szitu, meg hogy régóta tervezzük az eljegyzést, esküvőt, gyereket.
próbálnánk beszélni vele, meg ha tudnánk mi baja segítenénk is rajta ha tudnunk, de semmilyen megkeresésünkre nem reagál.
Nem láttál rajta előtte semmi depresszióra utaló jeleket?
Szerintem régi sérelmek, sebek jutottak eszébe és úgy érzi megint ugyan úgy fog járni. Lehet azt hiszi, hogy hamarosan úgy is gyereketek lesz ami nyilván sok időtöket el fogja venni őt pedig elfelejtitek. És inkább elhúzódik most, mint később ti küldenétek őt el úgy, hogy tényleg a terhetekre is lenne. És úgy tűnik mintha valamilyen szinten fel is adta volna az életet.
Nem tudom milyenek a depresszióra utaló jelek, nem vagyok orvos, nekem meg soha nem volt. Azt tudom szokta mondani, hogy nincsenek barátai rajtunk kívül, meg évek óta küd párkereséssel sikertelenül, mindig lepattintják.
Nem is értem még mindig miért akadt ki, ez az élet rendje, előtérbe kerül a társ a gyerek a barátok meg háttérbe kerülnek. De ezt tudnia kellett, hogy az élet igy működik, ezért felmondani meg bezárkózni? Most ha árt magának öngyilkos lesz az száradjon a mi lelkünkön mert a saját életünket akarjuk élni ő meg csak egy barát?
Nem arról van szó, hogy háttérbe kerül inkább azt érezheti, hogy teljesen el fogjátok felejteni. Én úgy gondolkodom egyébként, hogy ne tegyél mással olyat amit magadnak sem kívánsz. És nem könnyű bele élni más helyzetébe magad, szerintem nem tudod milyen érzés teljesen egyedül lenni és azt sem, hogy milyen lenne ha meghalnál és senki nem tudna róla és nem is érdekelné. A kisajátítás szerintem túl erős szó, viszont aki túl sokszor égette meg magát a tűzzel abba már könnyen bele ivódhatott a félelem. Egy magányos ember nem szeretné azt állni, hogy az egyedüli barátai egyszer csak elküldik azzal, hogy a saját gyerekükre nincs idejük nem, hogy rá. Nem, hogy megint egyedül maradna, de még több bűntudat ragadna rá. Ti tudjátok egyébként, hogy valamennyire fontos-e nektek ez az ember és mennyire tudjátok garantálni, hogy nem külditek el így.
Egyébként egyáltalán nem biztos, hogy valóban ezért húzódott el a világ elől lehet más olyan oka ami nem ennyire valószínű, mint ez. Az elmondottak alapján ezt tűnik azonban valószínűnek és szerintem mindenképp beszéljetek vele személyesen és tudjátok meg, hogy mi a valódi ok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!