Sose szokok hozzá a gazdagsághoz? Mit csináljak, hogy ne legyek kívülálló?

Jajj az elején azt hittem, hogy te vagy gazdag, de rájöttem, hogy a szüleid.

Amúgy hozzá lehet szokni a nagyobb pénzhez.

Nekem a szüleim lettek pénzesebbek az átlagnál.

Nem vagyunk gazdagok, de azért apám 500-600 ezres fizetéséből, plusz anyám fizujából jól el vagyunk.

Igazából csak kontrollálni kell tudni a pénzt. Apámék is elég lazán megvehetnének bármit, de tudják, hogy amire nincs szükség, azt nem veszik meg. Mindig hasznos dolgokba ruháznak be.

5 éve ott tartottak, hogy volt egy közepes méretű lakásuk. Meg apámnak egy régi kocsija. Jól elvoltak ezzel is, de sikerült tovább lépniük és több pénzt keresniük.

Most egy szép nagy családi házuk van 2 autó, saját autószerleő vállalkozás és még egy tartalék közepes méretű lakás.

Ők csak olyanra költenek, amire szükségük van és nem ismerkednek más jól kereső emberekkel, hanem átlag emberekkel.

Egyébként meg, ha valami drága dolgot csak úgy oda ajándékoznak nyugodtan fogadd csak el. Maximum ha nem tetszik te is elajándékozod vagy eladod és jótékonykodsz belőle.

Jó hát azért nekem se mindig csak arra költenek ami kell, néha azért van egy kis költekezés, amikor csak úgy vesznek egy 100+ ezer forintos órát, mert csak úgy megtetszett :)

De ez a jó és én örülök, hogy bármit kérek szinte megkapom. De én tényleg csak olyankor kapok valamit ha nagyon szeretném. Ezért nem kérek én drága ruhákat és drága cuccokat, mert minek, ha ugyanannyira tetszik egy olcsóbb is. :)

Ezért mondják, hogy legrosszabbak az újgazdagok...

Nos a családom mindig is gazdag volt, generációkra visszamenőleg, szóval nem volt meg bennem soha az a kényszer, hogy most van pénz, akkor lehet költeni...

Bármit megkaptam, amit kértem, de már fiatalon (szerintem) ésszerűen gondoltam, és pl külföldi nyelvtanfolyamot kértem 16 évesen. 20 éves koromra 3 nyelven beszéltem közel perfektül. Az egyetemet Manchesterben végeztem, ami a szüleimnek súlyos milliókba kerültek. Kint is volt pénzem mindig, de a suli mellett is elmentem dolgozni, mert gyakorlatot akartam szerezni.

A honvágy visszahúzott, itthon élek és dolgozom, nem a szüleim pénzéből élek, magamnak teremtek meg mindent, és ez engem nagyon büszkeséggel tölt el.

Lehet gazdag család gyermek vagyok, de soha nem voltak ilyen sznob barátaim, mert azokat mindig nagyon megválogattam, ugyanúgy, ahogy a férfiakat is az életemben!

27/L

"Elejtettem az 1 hete kapott telefonomat és betört a képernyője."

ha valóban annyira felvetne a pénz,akkor jó minőségű telefonod lenne.Itt már bukott a sztori.Az én iphone-omat,szegénykémet,vagy 8 szor elejtettem már,betonra is,fapadlóra is és SOHA még csak egy karcolás sem lett rajta,nemhogy betörjön a képernyője....ha volt már a kezedben ilyen kütyü,akkor egyből világos lesz,hogy ég és föld a különbség ..kezdhetnéd ott,hogy veszel egy normális telefont és akkor nem kell remegve agyalni,hogy mit mondj apukának.pénz elvileg van rá..elvileg..

És hol vannak a régi barátaid? Amit sikerült kivennem ebből a történetből, hogy átköltöztél apádhoz, kaptál egy jobb életet, vele együtt gazdag barátokat, mert gondolom nem ők voltak a barátaid előtte?

Ha ilyen könnyen lecseréled a régi barátságokat egy új, feltehetőleg érdekbarátságokra, akkor jól írtam azt hogy a gazdagsághoz is könnyen hozzá fogsz szokni.

Én 20 éves barátságokat ápolok, és tudják hogy milyen anyagi helyzetben vagyunk, ők nem élhetnek így, nekem ezek a barátságok sokkal többet érnek, és ők is ragaszkodnak hozzánk, mert megmaradtunk olyannak amilyenek voltunk.

A sznob "barátainkat" viszont csak addig érdekeljük, míg egyszer meg nem változik az anyagi helyzetünk.

Remélem érted mit akartam ezzel mondani.

16.33-as voltam.