Nektek hogy van időtök ezekre?

És ez csak egyre rosszabb lesz az életkor előrehaladtával..

Napi 9-10 óra munka, otthon feleség, kis gyerek, levelezőn főiskola, amire folyton tanulni kell, barátokat nem szabad elhanyagolni, szülőket, testvéreket se, teljesíts az ágyban, és persze takaríts, főzz, és akkor még szó sincs saját kikapcsolódásról vagy hobbiról..

Az élet ilyen, keménynek kell lenni, nem nyavalyogni.

Én napi 10-12 órát dolgozom: reggel hattól este öt-hatig kb. (van, hogy reggel csak fél héttől).

Munka után, amit azért heti kétszer mindenképp be szoktam iktatni, az az úszás. Egy óra - erre egyszerűen szükségem van, hogy ne kattanjak meg.

De egyébként munka után, meg hétvégén is olyan fáradt vagyok, és annyi a restanciám (vásárlás, takarítás, mosás...), hogy barátokra nem marad sajnos idő. El is vesztettem őket szép lassan, amióta így dolgozom. :(

Nem azzal van a gond hogy nem lehet rövidtávon ezt csinálni, hanem hogy meddig bírja ezt a környezeted és Te magad.

Én sohasem vállaltam túl magamat, leültem és átgondoltam sorról sorra hogy mi fontosabb a másik dolognál, kevés ember van aki olyan hogy a tanulást legutolsó sorra, vagy éppen teljesen háttérbe szorítja, nos én ilyen voltam, az elején bírtam még fiatalon Általános suliban, utána újabb embereket ismertem meg és bizony lelkiismeret furdalásom volt hogy nem tudtam menni mert pl másnap feleltem vagy dolgozat volt. Amikor besokalltam hagytam mindent a saját levében főni, mondván a sors majd megoldja, a barátnő fontosabb volt mindig, a család állandóan össze vissza volt, az egyik túlórázott a másik akkor indult dolgozni, így Őket is elkerültem elég sokszor

Az edzésre akkor kerítettem sors mikor ráértem és nem ígérkeztem el valaki másnak

Amiket leírtál azok iszonyú sok időtöltést foglalnak magukba, nekem bár nem volt ennyi elfoglaltságom, de a barát/barátnő, csavargás, motorozás, játékterem, diszkó stb jóval több időt felemésztett

Javaslom mérlegelj, és amiből úgy érzed kevés is elég akkor azt sorold előrébb.

25/F