MIT CSINÁLJAK NINCS KEDVEM ÉLNI!?

nem történ semmi oylan amitöl okod lenne rá...

a következö mondatban meg kimondtad a választ hogy miért is van ez . tényleg nem érzed? apád lelépett anyád idiota konkrétan érezteti veled azt mennyire semmi nem vagy csodákozol h nem akarsz élni?

nem tudom hány éves vagy sem azt hogy vannak e nagyszüleid lehet érdemes lenne elköltözni valahova,ha semmi lehetöséged nincs akkor csak amagdon javithatsz.

a legelsö szempont h ha AKARSZ változtatni AKARSZ ÉLNI akkor TUDSZ.

ha mindez megvan akkor elsö dolog h elhiszed magadrol h értékes vagy, minden reggel ugy kelsz fel h belenézve a tükörbe mondogatod h fasza vagy jo vagy és szereted önmagadat.

anyád hülyeségeit pergesd le magadrol. ezt akkor tudod megtenni ha szereted magad és el tudsz határolodni BÁRMELYIK embertöl.

nem anyádtol, barátodtol, fönöködtöl,tanárodtol leszel boldog.

hanem MAGAD miatt.

ha magad miatt vagy boldog senkitöl nem fogsz függni és nem fogod azt mondani hogy "jaj nincs bnöm/pasim én oylan boldogtalan vagyok igy nem lehetek boldog"

de lehetsz.

nekem sikerült.

nagyon nehéz elkezdeni meglátni a szépet mindenben,de ha az elsö nehézségeken tul vagy akkor minden tök jo lesz mert magátol fognak jönni a jo dolgok.

amig ilyen pesszimista vagy semmi jo dolog nem fog jönni.

Jéézus.. azért anyád sem normális.. amúgy mennyi idős vagy kérdező?

és amúgy meg ha már elég idős vagy menj onnan a fenébe, anyáddal meg szóba se állj, ilyen gyík emberrel ne tartsd a kapcsoaltot! :D

1. vagyok.

elhiszem.. de mint irtam ha változni akarsz azt most kell elkezdeni. vagyis fejezd be a siránkozást és végre vedd a kezedbe a sorsod. mindenki a maga sorsának kovácsa.

ráadásul te akartál ide születni ehez az anyához hogy megtanulj valamit. ha most öngyilkos leszel a következö életedben ugyanezt fogod elszenvedni.(én ebben hiszek)

megsugom az amit meg kell tanulnod az hogy elfogadd magadat, anyádat és megtanulj egyedül boldog lenni. azt hivják szabadságnak.

nem kell szeretned anyádat. én se szeretem az apámat. de elfogadtam. pedig nagyon haragtarto vagyok és emlékszek minden szar sérelemre amit kaptam töle. de ha ezekre emlékszem magamat mérgezem meg.

Teljesen együtt tudok veled érezni. Nekem apukám meghalt, anyukámmal már nem élek együtt mert nem tudtam elviselni, azt, hogy beleszól a dolgaimba. Soha nem volt elég jó, amit csinálok...

Tudom, furán hangzik, de beszélgess el anyuddal, próbáld megérteni, miért viselkedik idegbeteg módjára. Ezt tettem én is, megértettem, és már nem hibáztatom őt, azért, amilyen velem. Persze, próbálná helyrehozni a dolgokat, és változni, csak most már késő. Nem bizom benne úgy, mint régen... Az életem nagy része nem tartozik rá.

Én is éreztem ugyanez...