Úgy érzem körbenőtt a környezetem és beszorít, mit tegyek?
22 éves egyetemi hallgató vagyok, de már abban sem vagyok biztos, hogy jól teszem, hogy egyetemre járok. Lakótelepi lakásban lakunk. Minden cél amit kitűztem magam elé, és elértem belémrohadt. Beszorultam a környezetembe és úgy érzem nincs semmiféle kiút, mert ez a kiút csakis a pénz lehet.
De manapság nagyon nehéz annyit keresni és megélni mellette, hogy biztonságos helyen vehessen az ember egy élhető házat, lakást, pedig a barátnőm már lassan szeretne komolyabb dolgokba kezdeni.
Igen barátnőm is van, de ez sem boldogít, a családja pénzes barátot akart a lánynak, nem kapták meg, így most ellentétekkel teli a kapcsolatom és lehet, hogy folytatni sem érdemes.
Úgy érzem kezdek már most beleőrülni bizonyos témákba, kezdek leragadni dolgoknál amik érdekelnének, de mivel nincs anyagi hátterem a megvalósításukra belémrohadnak mint valami döghús, valami elmebetegség. Legyen az tervezett hétvégi ház, egy egyetemi fejlesztés, egy vállalkozás terve, akármi.
Kis célokat tűzök ki általában magam elé, de néha, ha elfogy a pénz, hónapokat kell várni ezeknek a kis céloknak a megvalósulására is, és így mennek el hónapok, évek....
Nagy célt még meg sem valósítottam.
Apám összejött egy cigány nővel és teljesen elidegenedett tőlem, nem tudtam mit tenni, ez egy ilyen fajta. Anyám pedig beleőrült az egyedüllétbe és rajtam éli ki a szadista hajlamait.
Akkor most menjek albérletbe havi 50-ért? rosszabb mint egy devizahitel.
Vagy menjek nyomorogni füves f..sz.pók mellé havi 20-ért ahova a barátnőmet se vihetem társbérletbe?
Esetleg menjek ki dolgozni külföldre, hagyjam itt az egyetemet ami miatt így is elvesztegettem az életemből 3 évet (mire bejutottam) és adjak fel minden esélyt arra, hogy kitörjek az itthoni középosztályból?
Mi a fenét csináljak? Mert épp azon kaptam magam, hogy éjjel kettőkor, véreres szemekkel, pár négyzetméteres acélvázas bunkert tervezek amit az erdőbe tudok majd felépíteni és kicsit elgondolkoztam hogy mi vezetett idáig. Ráadásul tiszta ideg vagyok egy egyenesen korrupt önkormányzati diákösztöndíj miatt amiről eleve le kellett volna mondanom, de amikor kiderült hogy tőlem mint diáktól kérnek navos jövedelemigazolást, és mivel ez lehetetlen, ezzel az indokkal utasítják el a pályázatomat amit elvileg állami pénzből rám szánnának, kicsit elkezdtem magam úgy érezni mint egy olyan fa, ami belenőtt valami betonépületbe, és elkezdett rohadni.
Pluszban azon veszem észre magam, hogy a kemény munkával megkeresett pénzemből magamat tartom el, mert a családom kiszállt a buliból, megy ez kb 17 éves korom óta, ráadásul még egy komoly egyetemre is bejutottam így.
Úgy érzem ebből a pénzből inkább gyűjtögetnem kellene, hamar összejönne 1-2 millió, ha a család támogatna, de így elúszik kajára, rezsire, és így is alig veszek magamnak valamit ezen kívül.
Magyarországon ez egyre nagyobb divat.
Felejtsem el a boldog életet? Vagy bűnözzek inkább nyugaton? Legalább ad egy esélyt. Mert itt már semmi más nem adhat.
válasza: válasza:Minden embernek vannak gondjai, nem vagy egyedül.
Ki akarsz törni a középosztályból? végezd el az egyetemet, ha már bejutottál, mert máshogy nem fog menni és nem tűnsz olyan embernek, aki képes lenne bűnözésre adni a fejét. Ilyen az élet: valakinek könnyebb, valakinek nehezebb, de a menekülés soha nem oldott meg semmit.
Igen, jó lenne egy garzon, vagy egy kis ház 1-2 millióért, olyan helyen ahol nem cigányok a szomszédok, vagy nem szokásuk végiglopni a házakat. Lehangoló, de magyarországon ez nehéz.
Ez a legnagyobb probléma, hogy beszorultam egy panellakásba a mentálisan legyengült, de agresszív, idősödő anyám mellé, és így nem tudok úgy szabadon, vadul élni, ahogy tudok és szeretnék.
Pedig tudom, hogy általában bejönnek a számításaim, már megvan a magamhoz való eszem, de itthon még mindig úgy kezelnek, még a barátnőm mellett is, mint egy 5 éves gyereket. Az elköltözéshez sok pénz kell, a barátnőm családja meg ezt nem akarja bevállalni, sőt rosszabbak mint az én családom, még ennél is.
A másik cél az, hogy ebből a nyugodt környezetből, mert itthon nem fog menni, elérjek valamit az egyetemen. De ezzel elcsúsztam, már bent vagyok az egyetemen és szétrohadok, holnap órám lesz, de itt éjszakázok, izzadok, már keresztbe áll a szemem de nem tudok lekattanni a gépről, mert kínoz minden.
El tudnék érni egy csomó mindent, de amíg anyám úgy viselkedik velem itthon mint egy kutyával, semmit sem tudok szó szerint alkotni, építeni. Nincs egy műhelyem, egy kis lyukam amit kinevezhetnék studionak. 8 négyzetméteren élek és lassan beleőrülök. A munkát már nem bírom az egyetem mellett és így is nehéz minden, hogy itthon élek és csak a rezsit fizetem és valamilyen szinten családias a környezet és fix. Az albérlet már nem menne. Talán menne, ha havi 20-20 al támogatna a családom. De ez elképzelhetetlen. Csak tépik a szájukat, hogy milyen f..z vagyok hogy nem megyek el melósnak. Már azon gondolkozom, hogy elhet igazuk van.
válasza:A gondolkodásod is be van szorulva, most kiszedlek akkor.:)
"Ez a legnagyobb probléma, hogy beszorultam egy panellakásba a mentálisan legyengült, de agresszív, idősödő anyám mellé, és így nem tudok úgy szabadon, vadul élni, ahogy tudok és szeretnék."
Tehát cél: anya nélkül élni?
Jól látom?
Fasza lenne anya mellett élni, ha normális lenne. De jelenleg rosszabb mint egy pszichopata. Igen, ez a cél...
De jó lenne ésszel. De nem látom a kiutat, nem látom miből lesz pénzem.
válasza:" már bent vagyok az egyetemen"
Tetszik az egyetem? Úgy érzed, a SAJÁT szakodon vagy? Ott, ahol szeretnél?
Bejárós vagy?
válasza:6: Akkor vizsgáljuk meg, meg lehetne-a anyukádat "javítani"!
Anyukád mióta ilyen? És van-e konkrét oka, hogy ilyen lett?
Apukáddal, egyéb rokonaiddal milyen a viszonyod?
Ki tart a saját gyerekének még?
Egyébként még a barátaim is sorban elhagytak, nem direkt, hanem szépen lassan elkezdtek más életet élni, aztán leszarták, hogy ott ragadtam a szemétben. Ez a normális....
Bármikor összeszedek bármilyen 18-19 éves p..csákat, de most leragadtam a barátnőmnél és ez is nyomaszt, mert szeretem, de eddig a szabadság érzését nyújtotta a sok randi.
" már bent vagyok az egyetemen"
Tetszik az egyetem? Úgy érzed, a SAJÁT szakodon vagy? Ott, ahol szeretnél?
Bejárós vagy?
Igen bejárós, és nagyon tetszik, de kéne egy hely ahol feltöltődök, és jó lenne ha valaki levenne a vállamról egy csomó terhet, főzés, rezsifizetés, munka. Erre még nem vagyok kész, legalábbis kész vagyok, de így nem tudok tanulni rendesen.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!