Miért utálnak az emberek?
Egész életemben végigkísért az, hogy akármilyen közösségbe kerülök, sokan utálnak, bántanak, megaláznak. Már óvodában elkezdődött, folytatódott általános iskolában, szakközépiskolában, mind a mai napig. Amikor a barátom bemutatott a családjának, ők is fújtak rám. Közben pedig mindig igyekeztem segíteni másokat. Ha volt nálam ragtapasz, fájdalomcsillapító, bármi, és kellett valakinek, önzetlenül adtam. Az ételemet is megosztottam azzal, aki kért és nem sajnáltam semmilyen anyagi javakat beáldozni másokért. Vendégségben szó nélkül elmosogatok, meghallgatom mások véleményét, közben pedig ez van... Ma is, a nővérem ingyenélőnek nevezett, pedig miután ő levizsgázott, neki is egy év kellett ahhoz, hogy munkát találjon. Közben őt senki nem bántotta itthon...
A barátom is értetlenül áll a dolog előtt. Van valakinek valami tippje?
"Ezékiel 25:17 Az igaz ember járta ösvényt mindkét oldalról szegélyezi az önző emberek igazságtalansága és a gonoszok zsarnoksága. Áldott legyen az, ki az irgalmasság és a jóakarat nevében átvezeti gyöngéket a sötétség völgyén, mert ő valóban testvérének őrizője és az elveszett gyermekek meglelője."
Ez a kis gondolat tökéletesen illik rád, ahogy rám is.
Félreértés ne essék nem vagyok egy vallásos ember, sőt az idézeteket sem szeretem, ezt is az egyik kedvenc filmem miatt ismerem, lehet, hogy nem is létező bibliai idézet, de nem ez a lényeg.
Szóval nem kell magadra venni mások rosszindulatát, manapság nem értékeli senki a feltétlen jóindulatot és jóságot a másik iránt, ezért tart ott a világ, ahol, vagy legalábbis részben emiatt.
Szóval nem kell felvenni a sértő dolgokat, csak hagyd, hogy elcsússzanak a füled :)
Ne segíts nekik.
És ha bántanak nyugodtan szólj vissza.
Köszönöm, nagyon jólesett ennyi pozitív választ olvasni!
Azt hiszem, tényleg bele kellene törődnöm ebbe a dologba. Egész életemben végigkísért, de egyszer biztos találok egy elfogadó közeget.
Persze, nem szoktam másokra rátukmálni a segítségemet. De nem is bántok másokat csak azért, mert velem bunkón viselkednek.
"És ha bántanak nyugodtan szólj vissza."
Kivéve, ha 120 kilós... ;-)
Figyusz, kedves kérdező, ismerős a dolog. ;) Én se bántottam vissza a támadóimat sokáig, és eltelt kb 25 év az életemből, mire rájöttem ,h nem süllyedek alább, ha megvédem magam. ;) Önvédelemből lehetsz bunkó, amikor elkerülhetetlen. Ne hagyd, h szívják a véredet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!