Borzasztóan utálom, gyűlölöm az embereket. Mit tehetnék?

"de nyitott vagyok, befogadó és előítéletmentes. "

Nem. Ez derült ki az eddigiekből, hogy ezt csak gondolod magadról, de nem.

valami oka van a kérdésednek - szenvedsz tőle," Mit tehetnék?" - és tapasztalataim szerint, valahol itt a baj gyökere (nem a gyakorira vonatkozik, mert itt amúgy is egy beszűkült kommunikációs lehetőség van, élőre vonatk.):

nem tudunk előítéletmentes figyelemmel figyelni egymásra. Vagyis nem figyelünk egymásra: milyen ő. Hanem egy dobozba behajítjuk /nő, hívő, román, műszaki, képzetlen stb, ami egy prekoncepció és attól kezdve a dobozban szemléljük, ami megváltoztatja a perspektívát, leszűkíti, torzítja. Nem látom, amint van.

Ha néha rányílik a figyelő- tapasztaló emberre a tapasztalás tárgya - AMINT VAN - valami egész különleges történik: a tapasztalás alanya-folyamata- tárgya, ez a megtört hármasság eggyé válik. Ez egy hatalmas élmény - a szerelemmel, a halál rohamaival az intuitív pillanatokkal rokon - pillanat, ami a végtelenre nyílik...

de utána az marad, valahogy szavakkal, rajzokkal elmondjam, mennyire GYÖNYÖRŰ A VILÁG, az emberek, az állatok, a növények, az ásványok, a fák, a madarak, a csillagok.

aa

tehát szemléleti - létszemléleti, ontológiai a kérdés -

hogy lehet a 'szeretem-gyűlölöm' kettősségen túllépni.

Ahogy a kisgyerek odaadó figyelemmel és feltétlen szeretettel fordul a dolgok felé (enélkül az intuitív figyelem nélkül nem tudna megtanulni beszélni, csak közbevetve, mert messzire vezet)

a fentiek gyönyörű megfogalmazása Rilke elégiája:

Tárt szemmel szemlélik az állatok

a Nyitottat. Csupán a mi szemünk

fordult visszára, s áll létünk szabad

kijárata körül, mint egy kelepce.

Mi van kívül, nem tudjuk, csak az állat

képéről, hiszen már a csecsemőt

megfordítjuk, hogy váltig csak a formát

lássa - nem a Nyitottat, ami oly mély

az állat arcán. Nem tud a halálról.

...

A gyermek néha elmerül belé, de

kirántják. S egy-egy haldokló is az.

Mert holtunkban nem látjuk a halált már,

s túlra nézünk, tán nagy állat-szemekkel.

Szeretők - ha nem leplezné a másik -

a közelében vannak és csodálják…

Rájuk nyílik, szinte véletlenül,

a másik mögül… De senki se jut túl

a másikon, s rázárul a világ.

...

Ki fordított meg így, hogy bármit is

teszünk, olyanok vagyunk, mint aki

épp útra kél?

[link]

Kérdező, igen, mindenki tudja, hogy a GYK tele van gyökerekkel, fájdalmasan buta kérdésekkel és mindenki talál és lát olyan témát, amitől hülyét kap.

Én tényleg nyitott, megértő típus vagyok.

Ezért nem fogom egy kérdezz-felelek oldal rosszabbik fajta látogatóiról megítélni az emberiséget.

Vannak hülye kérdések, tény, bár ennyi alapján nem biztos hogy elég tiszta kép alakul ki a kérdezőről, hogy meg tudjuk ítélni. Látod, rólad is tettek feltételezéseket ismeretlenül a kérdésed alapján, és visszajelzéseid alapján távol áll az igazságtól, hamis képet keltett a kérdésed rólad.

Ez más kérdezőknél is így lehet, nagyon sokszor!

Ha valaki szánalmasan hülye, akkor röhögtem egyet, ha irritáló a téma, akkor nem olvasom.

Annyit tehetsz, kérdésedre válaszolva, hogy beveszel egy "Lesz@rom" tablettát, felülemelkedsz, és nem fősz a levedben a haragtól, nem ítélkezel, az energiádat olyan emberekbe/témákba fekteted, akiket/amiket szeretsz/tisztelsz/stb, ahelyett, hogy a többire pazarolnád.

Igen, te tipikusan egy olyan önmagától elszállt, "felülállok mindenkin"-típusú ember vagy, pont olyan, akiktől én szoktam herótot kapni ezen az oldalon. Te senkit nem tolerálsz, de téged mindenkinek tolerálnia kell. A fájdalmas igazság azonban az, hogy a probléma benned lakozik, ésnem az emberiségben.

Nekem úgy jött le, hogy felületes vagy, ugyanis minden emberben van valami szép (ahogyan benned is, bennem is, a többi válaszadóban is, még a gyökér kérdezőkben is), és ha megismered az adott embert, akkor te is meg fogod látni. Van olyan ember, akit megismersz, és nem látsz benne semmi szépet, de ez nem azt jelenti, hogy nincs ott, csak annyit, hogy te nem látod.

Tehát ebből kiindulva kétféle magyarázata van a problémádnak:

1. Felületes vagy, elsiklasz a szép részek fölött, vagyis benned van a probléma.

2. Senkiben nem tudod meglátni a szépet, mert különöbznek tőled, ergo egoista vagy.

De ne felejtsd el, hogy se intelligensebb, se bármilyen módon feljebbvaló nem leszel a gyűlölködéstől, csak egy megsavanyodott, tényleg nehezen szerethető ember.

De saccra úgy tizenéves vagy, szóval ki fogsz belőle nőni.

4. voltam. Most nem akarok feltétlen a kérdező védelmére kelni, de:

Ti is profin megtudjátok ítélni a kérdezőt, mint embert pár mondatból, holott nem tudtok róla semmit. Az elemzésetek is felületes, nem csak a kérdező. Ha annyira rossz ember lenne és annyira egoista, akkor nem tette volna fel ezt a kérdést itt és tőletek. Megkérdezte mit tehet, mert néha ez már őt is zavarja. Ezt is tessék bele venni az elemzésbe.

Lehet, hogy pillanatnyilag csalódott, mint ahogy én is sokszor. Sajnos igen is, pontosan az emberek felületes megítélése miatt csalódok én is. Nem mindig igaz, hogy az embert, ha megismerd, akkor megkedveled. Sokszor van az, hogy valaki eleinte szimpatikus, aztán kimutatja a foga fehérjét. Pont ez az amitől már én is menekülök. Azt sem lehet állítani, hogy a kérdező még fiatal, mert én pl. 36 éves koromra értem el azt az állapotot, hogy néha szívesem kidobnék én is ilyen kérdést. Ez nem önmagunk kivetülése, én nagyon jóindulattal állok mindenkihez és épp ez az amit jól ki is használnak. Sok ostoba ember van és ők a legveszélyesebbek, mert a butaságukkal sokat tudnak ártani a másiknak úgy, hogy észre sem veszik.

Belevettem abba, amit írtam, hogy a kérdezőnek baja van ezzel, ezért mondtam el, hogy szerintem mi a baj. Ahogyan viszont önmagát jellemezte, lesütött, hogy igazam van vele kapcsolatban. Legalábbis mindazok alapján, amit leírt.

Utolsó előtti válaszoló