Miért vannak gátlásaim?

Igen. Ha erdekel nekem a csaladomban tortentek rovid ido alatt nagy katasztrofak es azota is kicsit meg ugy vagyok vele hogy regen ha meselt valaki valamit mondtam ra hogy nem tenyleg? Most meg magam an azt mondom ra oke. Nincs mentalis problemad, vagy van par kudarcod amelyeket nem is feltetlen tartasz szamon de ott vannak es ez levett annyit az onbizalmad ol hogy foglalkozz vele mit gondolnak rolad masok. Lehet kivalto ok az is hogy pp gimibol egyetemre mentel ahol az em erek igenyesebbek intelligensebbek es ezert erzed magad relative kevesebbnek ami egesz a magan szferadig terjed. A harmadik hogy lehet vannak kisebbnagyobb dolgok amelyeknek nem tulajdonitasz akkora jelentoseget (azt mondod ez engem nem bant) de valojaban megis. Es a negyedik osszetevo hogy lehet olyan reszletekbol tevodik ossze a dolog bogy nem tudsz egy konkretumot kiemelni amire visszavezetheted.

Hasonló helyzetben vagyok én is. Van egy srác, aki régen haverom volt, de egy pletyka miatt megutált, nagyon bunkó lett velem és mindenkinek hazudozott rólam. Én is megutáltam őt a viselkedése miatt. Már túlléptem volna a dolgon, újra jártam volna társaságba, csak az a fiú még mindig igyekszik lejáratni engem a többiek előtt és ellenem fordítani mindenkit. Emiatt elment az összes önbizalmam és már nem vagyok annyira közvetlen, mint régen, folyton azon félek, hogy nehogy elhiggyék az új ismerőseim a pletykákat, amiket rólam terjeszt :(

Ha nem történt valami nagy-nagy törés az életedben, akkor valószínű, hogy elértél egy akkomodációs lépcső aljába. Ez egy ilyen körforgás, amiben az ember egész életében benne van. Először minden nagyon furcsa, kellemetlen, aztán lassan megszokod a dolgot, asszimilálódsz, és egész jól kezded érezni magad a bőrödben. Mint amikor egy játékban szintet lép a karaktered. Ez így van egy ideig, de aztán valami megváltozik, úgy érzed, már nem vagy ugyanaz, aki régen, elégedetlenkedsz és egyre rosszabbul vagy. Ez az akkomodáció. Idővel ezt az állapotot majd megszokod, asszimilálódsz, szintet lépsz és egészen jól kezded érezni magad a bőrödben, de aztán valami megint megváltozik benned, megint furcsa lesz minden, és így tovább. Ez kicsiben is, nagyban is végigkíséri minden egyes ember életét. Jó hír, hogy mindig egy magasabb szellemi szintre jutsz, miután átvészelted ezt a "válságot". Persze ehhez kell némi önismeret, de idővel minden megoldódik, úgy vettem észre.