25 év alattiak ti mennyire vagytok társaságiak, bulizósak?

22 vagyok, szinte semennyire. Elég introvertált vagyok és voltam világ életemben. Bulizni, szórakozóhelyen soha az életben nem voltam és nem is vágyom rá, soha nem vonzott.

A társaságra valamilyen szinten vágyom, nem akarok állandóan egyedül lenni, de hatalmas igényem sincs a társaságra, szeretek egyedül is lenni és igénylem is, illetve ha elmegyek valami programra vagy találkozom valakikkel, akkor pár óra nekem általában elég is.

Szerintem nem olyan egyszerű barátokat szerezni, de ez az adott embertől is függ,

Barátokkal szoktam menni, én szeretem,mert szeretek táncolni,de nem sokszor megyünk, mert a szórakozóhelyeket ők nem szeretik.:)

Én viszonylag hamar megtalálom a hangot bárkivel,de ez függ attól, hogy mennyire vagy extrovertált/introvertált

Nekem 24 éves koromig tartott a bulizós időszak.

Volt gimi osztálytársak, egyetemi társak, gyerekkortól lévő barátok.

Aztán nem azért fejeződött be vagy csökkent le teljesen mert nem akartam menni, hanem mert elköltözte- én is, másik állás másik város hétköznap kilőve, aztán sok helyen jött a gyerek...és már csak ímmel-ámmal havi 1 hétvége, aztán már csak nyáron szabik alatt.

Én eléggé az vagyok, már amennyire ez lehetséges főállás mellett(levelezős egyetemista vagyok).

Barátokat? Nekem évek óta egy sincs. :D Mióta párom van azóta járok újra bulizni. Gimiben voltak utoljára barátaim. Még a szaktársak közül is ezer évente max egyet rá tudok venni, hogy jöjjön velem le az egyetemi klubba.

24 vagyok.

Sosem voltam az a bulizós fajta, azt is egy kezemen meg tudom számolni, hányszor voltam szórakozóhelyen, vagy beülős iszogatáson, vagy házibuliban. Ezekre nincs is igényem.

Azonban társaságra, barátokra annál inkább van. Vagyis lenne. Gimi közepéig eléggé magamnak való voltam, mellé zárkózott és halkszavú, nem sokat jártam el otthonról. A pár barátom, aki akkor volt, meg hozzám hasonlított. Amikor meg változni kezdtem (határozottabbá és nyitottabbá váltam, lettek sulin kívüli elfoglaltságaim), egy részük lemorzsolódott, aki megmaradt, hiába jelent nekem sokat, már nagyon különbözünk.

Ha fesztiválokra nem is, kisebb eseményekre, vásárokra, kirándulásokra, szabadulószobás dolgokra mind nagy igényem lenne, viszont ilyenekre meg nincs társaságom. Most, egyetemi mesterképzés alatt, kezd kialakulni egy mini csapat, azonban ez sem teljesen az igazi, bár ennek is nagyon örülök.

Szóval sokat vagyok magányos, hiába nyitok mások felé, hiába vagyok jelen relatívan sok programon, a magány megmaradt. Bárhová megyek, megtalálom az "embereim", tök jól elvagyok velük, azonban arról a helyről kijőve, annak a remek ismeretségnek vége is szakad. Sajnos.