Szereted a karácsonyi ünnepeket?

Nagyon-nagyon szeretem.

Nem ezt a külvilágból ránk ömlő csimbumm-cirkuszt, ahol ezer színben pompázik a bullshit, és köze nincs ahhoz, amiről ez az ünnep szól.

Csak azt sajnálom, mikor a körülöttem lévők feszülnek, mert aszerint gondolkodnak, hogy a karácsony arról szól, hogy mindennek tökéletesnek kell lennie. És emiatt másnak is elrontják az élményt, mert "kirepedt a bejgli". ÚÚÚÚRISTEN.

Én igyekszem befelé fordulni (jó értelemben :), és mindig egy kicsit új oldaláról megközelíteni ezt az időszakot. Annyi mindenre rájöhet az ember, ha van egy kis ideje elmélázni. Ilyenkor VÉÉÉGRE van.

Sajnálom azokat, akik nem hagyják maguknak, hogy leálljanak, akkor sem amikor lenne rá idejük végre - mert azért tényleg sajnos egyre ritkább az ilyen időszak. A családomnak pl minden ünnepnek 2 része van: vagy főznek vagy esznek. ÉS semmi más. Esetleg még a mosogatás. És ennyi az ünnep.

Hát így nem csodálom, ha nem jön be nekik, hát ők töltik fel maguknak azzal, amivel. Vagy épp nem töltik fel azzal, amivel...

Mindig mondom nekik, hogy pl nem kell mind3 napra külön kaja, csináljunk egyvalamiből sokat, úgy nem kell állandóan főzni. Én simán eszek karácsony első meg másnapján is maradékot, a két kezem összeteszem érte, mert nekem nem arról szól, hanem hogy legyünk már együtt is, pihenjünk, társasozzunk, nézzünk filmet, amire máskor nem lesz idő. De nem, nekik nem lehet beszélni, nekik fontosabb az úri lakoma. Aztán meg csodálkoznak, ha fizikailag túlették magukat, lelkileg meg éheznek. De hiába beszél az ember.

Még szerencse, hogy a befelé fordulás, gondolkodás csak rajtam múlik, mindenkinek önmagán. Magamban belül mindig meg tudom élni az ünnepet, és igazából ez a lényeg. :)

Azért az kiderült szépen a válaszokból, hogy nem a karácsonyt nem szeretitek, hanem a családotokat.

Nyilván felelősséget vállalni érte, határt húzni, egyszerűen nem menni oda, ahol nem vagytok szivesen vagytok, az már kemény érzelmi munka lenne, inkább a karácsony a hibás. Egy megfoghatatlan dolog.