A mai világban a baráti kapcsolatok fontosabbak a rokoniaknál?
Vagyis régen nagyon fontos volt a rokonság, nagyszüleim is heten voltak testvérek, eléggé összetartottak és nyilván az ő gyerekeiket is próbálták erre nevelni, hogy így unokatestvérrel, nagynénivel, nagybácsival is kell keresni mindig a kapcsolatot, látogatni, hívni vendégségbe. Az volt az elsődleges szocializációs közeg.
Ma viszont úgy látom sokkal inkább a barátok, ami szerintem amúgy tök természetes is, mert őket maga választja az ember, a rokonokat pedig nem. Ha meg velük találkozik többet, korban is közelebb áll hozzájuk, akkor érthető, hogy szívesebben megy velük társaságba. Rokonoknál meg ilyen unokatestvér szinten is felnőttkorban legtöbbször elhal a dolog, ha már meghaltak a nagyszülők, legalábbis én így tapasztalom. Fb-n ismerősök vagyunk, ha találkozunk véletlenül az utcán két szót váltunk, de kb ennyi, nem ők lennének az elsők, akiket hívnék, ha bajom lenne, nagymamáméknál pedig ez volt az alap.
Ugyanezt beszéltük az egyetlen unokatestvéremmel, akivel tényleg barátok maradtunk felnőttkorunkban is: hogy ahogy meghaltak a nagyszülők, akiknél általában találkoztunk, kiderült, hogy semmi nem tart minket össze az unokatestvérekkel.
Nálunk még az is bejött, hogy szüleim még a szülőfalumban laknak, és időnként, mikor meglátogatom őket, és elmegyek a falu szélén álló vakolatlan ház, meg a düledező drótkerítés mellett, amit felvet a gaz (a.k.a. Az Örökség, ami miatt a család egyik fele nem beszél a másikkal, de annyira már senki nem érzi a sajátjának, hogy esetleg lekaszálja a gazt), akkor nem tudom, hogy röhögjek, vagy sírva fakadjak, amiért a szüleim és a testvérei közt ezen megy a harc már x éve. És a legszebb, hogy mindenki elmondja a gyerekeinek (nekünk), hogy ő nem magának akarja azt a romhalmazt, hanem NEKÜNK akarja megmenteni az örökséget. Apám sem kivétel, hiába magyaráztuk el neki mindannyian, hogy a nagyszüleink nélkül az csak egy romhalmaz, depresszív ránézni, többen el is fordítják a fejöket, mikor elmennek előtte, hogy ne is lássák, a nővérem már megvette a saját házát Budapesten, én is itt élek és tervezek lakást venni, az öcséim meg az országban sem akarnak maradni, szóval nem kell a házikó, ha tényleg miattunk akarná megszerezni, már rég lemondott volna róla. De nem. Ahogy a testvérei sem, pedig az ő gyerekeik se laknak a településen, vagy a régióban, vagy egyáltalán az országban.
'95-ös vagyok, de a legidősebb unokatestvérem '83-ban született, a legfiatalabb 2013-ban, szüleim sokan voltak testvérek, és sok gyereket vállaltak ők maguk is, így nagy a szórás.
Ez rokontól függ... lehet a rokonod is a legjobb barátod, és igazándiból egy költözés vagy vészhelyzet esetén az utált rokonok is kisegítenek akár. Szóval vannak ilyen fura dolgok és átmenetek ebben.
De amúgy meg igen... az ember a barátaival szeret lenni, akikkel feltöltődik. És nem a lehúzós, vagy csak szimplán unalmas rokonaival. De ha olyan rokonod, akivel szívesen töltesz időt, akkor miért ne tennéd ezt vele, néha akár egy barátság rovására is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!