Sok bántalmazó kapcsolatot átélt személy ellen miért van ekkora áldozathibáztatás az interneten?

Mert bosszantó, bosszantó hallani, hogy leírja a sírását, de közben benne van.

Akkor sem lehet elvitatni az egyén felelősségét. Amúgy beszélje meg egy pszichológussal, szerintem nem kell az egész társadalomnak őt pátyolgatnia.

Igen, tudom milyen, és én tudok véget vetni neki, és nem kell minden traumánkat megosztani az internettel.

Pszichologus azt mondta az emberek félnek nem akarják az áldozat helyébe képzepni magukat ezert az mellé állnak aki "üt" es soha nem az mellé akit "ütnek".

Be vannak sz.rva magyarán.

Félelem és felelősséghárítás.

Félnek, hogy hasonló helyzetbe kerülnek, vagy hogy esetleg hasonlót okoznak/okoztak másnak.

Akkor ez ne az ő terhük bűnük hibájuk legyen, vigye el a másik, ebben a helyzetben az áldozat.

A hozzászóló, aki hangoztatja, hogy mindenki legyen felelős az életéért ("minekvótávele" = magának köszönheti), csak neki ne kelljen a sajátjáért felelősnek lenni, főleg hadd lehessen már bármit hozzászólni, másokba belerúgásnak, feszültséglevezetésnek, egó-dobbantónak (mert ugye vele ilyen soha nem történne meg, ezért ő már jobb mint akivel ez megtörtént) használni következmények nélkül.

Megtippelem, hogy valahol ezek az emberek is bántalmazók, és szerintük hogyha ebből bárki sérül, az nem az ő, hanem a másik felelőssége. Így kell önfelmenteni, és ön-megengedni.

Irdatlan csökevény tud lenni az ember.

Segíteni is azért nem segítenek, meg azért nem együttérzőek mert nem akarják tudni hogy hogyan viselkednének ebben a helyzetben, így inkább szemüket-fülüket becsukva rohannak tovább. Maguk elől rohannak.

Ha megélnék hogy milyen nyomorultul lenni (tök mindegy hogy beteg, szegény, nyomorék vagy árva), akkor jobban tudnának kapcsolódni ezekhez az emberekhez, tudnának együttérzők lenni, segíteni, mert tudják hogy milyen.

Azért, mert kevés bennük az empátia. Másrészt egyforma szabályokat akarnának mindenkire erőltetni, meg akarnák mondani, ki mikor szakítson.

Ha lenne bennük valódi empátia, akkor belátnák, hogy érzelmileg nagyon nehéz egy ilyenből kikeveredni, sokszor gyermekkori lelki traumák miatt nem megy.