Hogy lehet, hogy most megint felszínre jöttek a
középiskolai bántalmazások?
Figyelt kérdés
Érettségi után pár évre rá jártam 1 évig egy nagyon jó pszichológushoz, akivel sikerült elfelejteni a középsulis bántásokat. Egy olyan 4 évig eszembe se jutottak. Most megint felszínre törtek annak ellenére, hogy a karrierem nagyon a csúcsát éli. Igaz, ma már nem olyan durván, mint régen. Mert régen possztraumás stresszként jelentek meg. Most azért mellette tudok dolgozni és bármit csinálni. Azt is tudom, hogy hullámokban lehet feldolgozni a sérelmeket. Most van egy sokkal jobb terapeutám, szóval tudok mellette élni. Csak érdekes, hogy azt hittem már teljesen elfelejtettem ezeket a dolgokat. Amúgy nem is a legdurvább emlékek jönnek fel, hanem apróságok. Pszichiáter szerint is egyre jobb az állapotom mióta hozzájárok, ezért is csökkentettünk nagyobb adagot viszonylag. Amit tényleg elég jól bírok. Szóval szuper az irány, amit vettem. Csak érdekes, hogy kb. 4 évig eszembe se volt most meg hirtelen az apróbb sérelmek felszínre jönnek. Tudom, hogy nagyrészt inkább elvonási tünet. Csak meglep. Azt is tudom, hogy más 30 felé járó ember is küzd ezekkel a rossz emlékekkel. Szerintem az a baj inkább, hogy túlhajszolom magam. Jogsi, felsőfokú nyelvvizsga, befektetések, házfelújítás, munka... csináltam prioritást, sorrendet , szóval könnyebb és nagyon is jól haladok. Szerintem a mai nap inkább meditálni és pihennem kellene. Szerintetek?
okt. 9. 15:11
1/6 anonim válasza:
Mert mostanában valami eszedbe juttatja a régi emlékeket. Mindenki könnyebben észreveszi a környezetéből jövő azon ingereket, amik a számára kellemetlen dolgokra emlékeztetik.
Ez részben olyan, mint amikor valakinek sportbalesete van és bárhova kapcsol a tévében, szinte csak sporttal kapcsolatos dolgokat vesz észre. Vagy valakit elhagy a barátnője, akkor csak boldog párokat lát sétálni mindenhol.
okt. 9. 15:36
Hasznos számodra ez a válasz?
2/6 anonim válasza:
Sokan küzdünk ezzel. Sokunk számára rémálom volt a közoktatás. Aki kellően buta volt, az nem vette fel. Most is ugyanolyan egyébként. A különbség csak annyi, hogy ma már _néha_ feljelentik azokat a "pedagógusokat", akik túllépnek egy bizonyos határt. Azt, amelyik még jobb koncentrációs táborokban is beljebb volt meghúzva.
okt. 9. 15:44
Hasznos számodra ez a válasz?
3/6 A kérdező kommentje:
Igen, pszichiáter kérdezősködött a középsulis sérelmeimről, azóta van itt a fejemben a sok emlék. A durvábbakat mintha törölte volna pszichológus a memóriámból, mert nem igazán rémlik és felidézni se nagyon tudom. Pihenni akartam, de ma se sikerült, akkor majd holnap. Szerintem most azért mégse hagyom ki a meditációt azért. Holnapi napot tényleg a pihenésnek akarom szentelni.
Szerintem ne használjuk rájuk a buta jelzőt, így is megbüntette őket az élet eléggé.
okt. 9. 20:53
4/6 anonim válasza:
Attól még buták maradnak. Pont azért bünteti őket az élet. Mosolyogva néztem, ahogy az iskolám egykori körberajongott, egekbe magasztalt csodagyerekei, élsportolói, példaképei mind a drogelvonóban, a sitten vagy a temetőben végezték harmincéves koruk előtt. Pár azért még éldegél. Tespednek a forró lakótelepi lakásban, szürcsölgetik a tévé előtt a sört, és próbálják megérteni, nekik miért nincs személyiségük.
okt. 9. 22:38
Hasznos számodra ez a válasz?
5/6 A kérdező kommentje:
Én nem élvezem a nyomorukat, inkább sajnálom őket.
okt. 10. 01:24
6/6 anonim válasza:
Valószínűleg azért jöttek elő ezek az emlékek, mert a pszichiáterrel az akkori időszakban történtekről beszélgettetek, és most sorra "dobja fel" az agyad, az akkori dolgokat. Szerintem ez olyan szempontból jó dolog, hogy az agyad nem von köré falat önvédelemből, és most hátha sikerül őket teljesen feldolgozni.
Tényleg nem könnyű ez, viszont szurkolok, hogy mindet fel tudj dolgozni, és mellette ki is tudd magad pihenni.
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: