Mit gondoltok az iskolai bántalmazásról? Titeket zaklattak általános és középiskolában?

A középiskolába ahova én jártam eléggé mindennapos volt a durva szekálás sok emberrel szemben. Én nem voltam egyik oldalon se, nagy volt a pofám tini koromban úgyhogy engem nem szekált senki, viszont én se szekáltam a nálam kisebbeket.

Az iskolai bántalmazás az rengeteg elcseszett dolog eredménye. Naponta látok gyerekeket az utcán akik olyan szinten nem bírnak magukkal, hogy az valami hihetetlen, de a szülők meg csak könyörögnek apu anyu kicsi szemefényének, hogy ugyan legyen kedves ezt abbahagyni... Amitől nyilván csak még jobban csinálja, amit nem is csodálok. Nem azt mondom, hogy jól arcon kell csűrni a gyereket, de az se normális, hogy a szülők már szinte földre borulnak a gyerek előtt és könyörögnek neki. Ez nem gyereknevelés.

Másik probléma az pedig az iskolán belül van. Semmi következménye nincs az ilyennek a legtöbb esetben. Szól a bántalmazott a tanárnak? A tanárt vagy nem érdekli, vagy behívja a szülőket akik megvédik a kicsi tüneményüket. És mivel semmi következménye nincs az egésznek, ezért másnap folytatódik minden ugyanúgy ahogy addig, vagy még rosszabb lesz.

Először is az ilyen szülőknek kéne összeszedni magukat és határozottan felnevelni úgy gyereküket hogy az egy szociális környezetben ne csak annyit tudjon elérni, hogy másoknak rémálmokat okoz.

Másodszor pedig az iskolákban nem úgy kéne kezelni őket mint egy hópelyheket miközben más gyerekek lelkivilágát teszik éppen tönkre. Igenis addig kéne büntetni őket a megfelelő módszerekkel amíg át nem érzik azt, hogy ennek a viselkedésnek következményei vannak (vagyis kéne, hogy legyen de jelenleg nincs)

Igen, zaklattak. A tanárok lesz4rták magasról. Volt, hogy órán is dobáltak, mindenfélének hívtak... egyszer az iskolatáskámat összevagdosták ollóval, amikor megláttam tudtam ki volt és beleköptem a táskájába. Ki kapott érte beírást? Én. Az mindegy, hogy nekem anyagi károm származott belőle és többen láttak, meg is mondták ki tette.

A tesitanár az egyik zaklatómnak valami rokona volt. Az is mindig beszólogatott. Ki akartak rugatni a suliból..

Volt hogy suli után követtek és megdobálták tojással egy barátnőmet. Elmentünk a rendőrségre feljelentést tenni. Ott teljesen máshogy álltak a dolgokhoz, végre komolyan vettek. Mivel ügy lett belőle, kénytelen volt vele foglalkozni az iskola. Első sorban kaptam a barátnőmmel együtt igazgatói figyelmeztetést. Miért is? Mert hát...hááát....hááát me' csak. Biztos mi provokáltuk őket.

Amúgy a zaklatás alaptalan volt. Amikor kérdezte a rendőrség is őket miért nem hagynak minket, semmit nem tudtak mondani..csak azt hogy jó poén.

Az után kezdődött az egész zaklatás, hogy vállig érőre vágattam a hajam és befestettem feketére. Nagyon lelapuló, vékony szálú hajam volt, barna színű, és a töve világosabb...olyan volt mintha kopaszodnék. A fekete pedig mindig tetszett...de azóta emós büdös kva lettem mindenki szerint, mindegy mit mondtam.

Általánosban annyi "alapja" lehetett a zaklatásnak, hogy csendes, magamnak való voltam. Apám alkesz volt és verte anyámat, engem. Nem volt valami jó életem és az iskolában jobban el voltam egyedül.

Bántalmaztak. De azt vettem észre, hogy mindenhol van egy célpont. Olyan nincs, hogy szuper osztály és mindenkit szeretnek, aki ezt mondja, egyszerűen nem veszi észre azt, akit gúnyolnak.

Készült anno egy riport, ahol kérdezték, hogy szoktak e valakit csúfolni, bántalmazni. Egy lány jelentkezett, mire egy fiú odakiabálta neki, hogy "Jó, de te meg is érdemled!".

Ezt így leadták a TV-ben. Se tanalárok, se szülők, se a studió stábja nem tett ellene semmit. "Mert a lány a célpont."

Visszatérve; általános felsőben bántalmaztak, aztán gimiben érdekes volt. A második gimikben jött egy szellemileg visszamarafott fiú, akit vertek, gúnyoltak, stb., szóval egy átlagos senki voltam. Majd 11.-ben kivették a fiút és a gyerekek azonnal elkezdtek úgy bántani, hogy már vagdostam magam a végén. Elment az, akit bántalmaztak és rögtön pótolták.

Általánosban igen. Felsőben, egy lány. Őt minden és mindenki idegesített, állandóan beszólt mindenkinek, megalázta az osztály tagjait, mindig feszült és ideges volt semmi sem volt neki jó és a tanárokkal és a szüleivel is így viselkedett. Felsőbbrendűnek érezte magát. Volt 6 másik osztálytársam akik bár nem ilyenek voltak, de amikor ő belekezdett, csak rátromfoltak, szították tovább. Nevettek, gúnyolódtak.

Miatta egy ideig távolságtartó lettem és nehezen kezdeményeztem beszélgetéseket, az önbizalmam is megrogyott. Egyébként egy kiegyensúlyozott pozitív gyerek vagyok, voltam.

Aztán más okok miatt elköltöztünk, az ország másik felében kezdtem a középsulit. Az első év nem ment zökkenőmentesen de egyértelműen javult a közérzetem. 10 ben már minden teljesen rendben volt, újra a régi lettem. Jó barátok vesznek körül és már nem is emlékszem milyen volt mikor az iskolába menet azon gondolkodtam hogy vajon ma mi lesz. Soha senkit nem közösítettek ki, az új osztálytársak (volt aki lebukott hozzánk) is jól beilleszkedtek.

Szerintem én még jobban jártam. Azokat sajnálom akik az ilyenektől nem tudnak megszabadulni.

Arról a lányról azóta is csak annyit tudok hogy 9. Elején nagyon összeveszett az egyetlen barátjával (aki az osztályba járt) A tanároknak és az igazgatónak is jeleztük de nem hinném hogy komolyan vették. Ha egyszer beszéltek vele.

17L

Miquel, és nem lehet, hogy a vad természetedre úgy emlékeznek vissza hajdani osztálytársaid, hogy Te bántalmaztad őket?! Jól hangzik az, hogy valakit nem lehetett bántalmazni a természete miatt, csak éppen gondoljunk vissza a bántalmazókra - őket bántalmazta valaki? Mert mondjuk az a pár srác, aki engem szekált általánosban és középiskolában, ők is nagy, erős, vad természetű kölykök voltak, akik jól kiélték magukat a folyamatos gúnyolódásaikban... aztán irkálhatják magukról a neten, hogy na, őket aztán nem bánthatta senki gyerekkorukban...!

Egyébként a középiskolás gúnyolódásnak már szerintem én szolgáltattam alapot azzal, hogy az általános iskolai tapasztalatok által megfélemlítve szinte a homlokomon világított a bélyeg, hogy ide lőjetek...