Mit tennétek a helyemben?

Gáz, hiszen 23 éves férfiként tudnom kéne ezt, mégsem megy. Rettenetesen nehéz feldolgoznom azt, hogy az exem aki elhagyott, városban lakik és minden nap tud menni bulizni a csajokkal, könnyebb neki feldolgozni a szakitást ezáltal, tudom hogy ezt csinálja, jól is teszi. Én egy nagyon elszigetelt kis faluban lakom, vannak barátaim itt, viszont ők sokkal inkább ülnek otthon, nincs kedvük sehova menni, és igazság szerint nem is tudnánk nagyon, a közelben semmilyen beülős hely nincs. Nem köt le itthon semmi a szakitás miatt, egyetemre sem tudok fókuszálni, edzek sokat, de azt sem lehet végtelenségig. Lehetne itt olyan baráti köröm, aki kocsmázik, de az nem én vagyok, nincs kedvem leinni magam minden nap a sárga földig ahogyan ők is. Szüleimmel lakom. Pestre járok suliba, viszont nincsen pénzünk egy albérletet kifizetni, ezáltal az is offos.Dolgozhatnék, de 5/5 napot járok egyetemre, csak hétvégi melóból nem tudom fenntartani az albit. Próbálkozom sok online dologgal is, hogy pénzt csináljak, majd idővel jönni fog. Jelenleg kilátástalan az életem teljesen, pedig mondhatom még igy is hogy megvan mindenem, hiszen egészséges vagyok. De nagyon nehéz, hogy nem tudok olyan barátokat a közelben, akik igy gondolkodnak mint én, és hogy itthon kell ülnöm egyedül amig az exem bulizhat, mert van hova hazamennie a városba. Szaktársaim közül sokan barátok, de sajnos ők is inkább az alkoholisták csoportjába tartoznak, akik ha el is mennek bulizni földig isszák magukat a drog mellett, ez nekem nem hiányzik. Ötletem sincs mit tegyek, azt érzem kimaradok ebből az életből, de lehet, hogy nem is kell ez nekem, de igy ismerkedni is szinte lehetetlen új emberekkel.