Mit tennétek a helyemben? Már az öngyilkosság foglalkoztat inkább..
36 évesen egyedül vagyok egy olyan helyen ,ahol esély sincs ismerkedni és kikapcsolódni. Se család, se társ nincs. Aspergeres vagyok , nehezen barátkozom. Várjak még hónapokat, vagy 1 évet, hátha tudok egyedül lakást vásárolni hitellel vagy azonnal költözzek el innen, mert tönkre fogok menni a magányban és a mindennapi szomorúságban?
Minden nap bőgök vagy idegeskedek, hogy ha már családom nincs ,se jó karrierem (csak betanított munka külföldön), se lakás. Nem látom értelmét élni. Nincs kikapcsolódás, mint régen volt. Itt nincs semmi. Hiányzik. Fogadjam el ,hogy örökké albérletet kell fizetnem és mielőbb menjek innen oda ,ahol van esély szórakozni, ismerkedni? Vagy várjak és irassak nyugtatót?
Az, hogy albérletet kell fizetned, nem biztos, hogy olyan nagy baj. Mitől lenne jobb saját lakás? Fizetnéd a hitelt, a felújítás, karbantartás is a te gondod lenne.
Szerintem költözz el.
#2
Mert az végül saját lesz, és befektetésnek is elég jó legtöbb esetben. Legalábbis az albérletnél nyilván sokkal jobb befektetés.
Ha meg költözne, kiadja albinak a sajátját.
4-es! (És kérdező!)
Nyilván, de nem akkora katasztrófa, ha nincs saját, ráadásul nem csak előnyei vannak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!