Szerintetek is unalmas hogy munka nélküliként a napjaimat főzéssel, takarítással,zenehallgatással, tornával, sétálással, filmnézéssel, munkakereséssel töltöm csak?

Nekem borzasztó volt. Kínomban három nyelvet tanultam egyszerre. Egyszerűen a tehetetlenségtől olyan feszültség volt bennem, hogy ölni tudtam volna. Egy idő után nem tudtam koncentrálni a hobbira, tanulásra sem, mert állandóan az kötötte le a gondolataimat, hogy mikor csinálhatok már valamit.

Nem tudom, aki így él, az hogy bírja. Egy kisbabával legalább van teendő, meg tudod, hogy nemsokára megy bölcsibe, oviba. De éveket így tölteni nekem halálos ítélet lenne.

Nekem olyan hobbim van, ami munka mellett gyakran háttérbe szorult. Mikor 1,5 évig munkanélküli voltam, végre tudtam vele rengeteget foglalkozni. Már azon is kezdtem fondolkodni, hogy ha nem találok munkát, megpróbálok a hobbimmal pénzt keresni. Alig voltam otthon, heti 2x kb. teljes munkaidőben a hobbimmal foglalkoztam (családfakutatás - nyitástól zárásig a levéltárban ültem és kutattam). Amikor otthon voltam, a nagyon muszájos háztartási munkák mellett is ezzel foglalkoztam, rendszereztem a beszerzett adatokat, fullos adatbázisom van, települési családkönyv készítése a végső cél. Mióta újra dolgozom (3,5 éve) szinte teljesen leállt az egész projekt, mert nincs már rá energiám. Mivel számítógép előtt dolgozom, otthon már nem kívánok elé ülni. Egy ideje már hétvégén sem...

Ha nyugdíjba megyek, majd folytatom.

Igen, szerintem rettentő unalmas. A házimunkával én maximum két óra alatt végeztem, igaz, nagyon kicsi a lakás. Ha főzés, akkor három. Mert ezeket egymás közben is lehet csinálni. Ráadásul a monotonitás...

Mozdulj ki legalább.