Vágyok az önálló, külön, pasival lakó életre de mégis inkább szeretnék itthon maradni a szüleimmel. Meg vágyok a tartós párkapcsolatra, de legbelül valamiért a kalandok vonzanak. Mi lehet velem? Más is volt már ilyen cipőben?

Ez maga az élet, hogy sok jó dolog van, de nem lehet egyszerre az összeset, olyan választások vannak, amik kizárják a másikat, nem lehet több úton egy időben járni. Vagy-vagy. Én is így érzek amúgy. Nagyon szeretek egyedül lenni, nagyon jó érzés nekem, végtelen időt eltudnék így tölteni. De közben meg jó emberekkel is. Szép dolgok barátságokat ápolni, párkapcsolatban lenni, szülőkkel lenni. Meg szeretném csak hagyni múlni az életet, de közben meg szeretnék fontos alkotó, a dolgokat alakító is lenni. Csak mindent nem tudok egyszerre és ez tud nehéz lenni.

#3 viszont ez kicsit lehet tesztje is annak, hogy mikor élsz igazán. Akkor amikor ilyen döntéseid vannak. Ez nagyon a veleje az emberlétnek, amikor ilyen nagy tétek között kell tényleg valahogy választani és amire nemet mondunk az örökre és visszafordíthatatlanul elveszik. Akár csak szakma választásánál is. Ha egyikben jók leszünk a többihez vezető út elkezd felszámolódni.

Ez az egész felelősséggel jár. Esetleg nem ettől van ez a kettősséged?