Miért épp azokat nem hívják társaságba a többiek akiknek igazán szükségük lenne rá, szeretnék?

Az emberi kapcsolatok olyan, mint a mágnes: van, aki vonzódik-, van, aki taszítódik a másiktól, mert van/nincs közös hullámhossz köztük.

Emiatt van a társaságba hívás/nem hívás kérdése is.

Igazából ezek is beskatulyázások ahelyett, hogy a másik fél döntené el. Én pont úgy lettem antiszociális gyerekből és introvertált huszonévesből ambivertált, hogy egy társaság adott esélyt. Bár az a társaság máig is csak bulitársaság maradt, de teljesen kinyíltam ott és azóta könnyen barátkozok.

Bár itt felnőttkorú programokról van szó, de szerintem jó példa lehet a gyerekkor is. Élből kiközösítettek, mert ügyetlen voltam több betegséggel és magamtól nem érdeklődtem. Egész általános iskolában egyedül voltam, focizni sem tanítottak meg. Más dolog, hogy fajsúlyos gyűlöletem alakult ki a sportmeccsek iránt és van egy eszmém ezzel kapcsolatban. De ki tudja, hogy nem a kirekesztés miatt alakult-e ki? A középiskolában pedig már hirtelenül felkaroltak és rögtön lett egy haveri társaság. Pedig 8 év kirekesztés után én semmit sem változtam, a csapat hozzáállása volt más és jobb. Különben anélkül v.sz.l. nagy bajban lennék, a korábban említett bulitársaság sem lett volna, senki sem lenne, párom sem lenne, talán már felkötöttem volna magamat.

13

Tudnád idétni azt a sort, amiből kiderül, hogy a kérdezőnek akármilyen társaság megfelel?