Gyerektelenként hogyan illik viselkedni gyerekcentrikus társaságban?

Igen, elég nehéz feldolgozni, amikor beszámolnak pelenkázós élményeikről. El kell telnie pár évnek, hogy a friss kisgyerekes szülő újra normális felnőtt beszélgetőtárs legyen. Nem véletlenül szakadnak meg ilyenkor a barátságok. Két külön világban éltek jelenleg. Ez mindenhol így van, ne vedd személyes sértésnek, hogy nem kíváncsiak a nyaralásodra.

Ez szerintem szimplán iq/eq függvénye. Aki a gyerek miatt nincs tekintettel rád semennyire, az gyerek előtt se volt, csak akkor nem voltál ennyire kihegyezve a témára, mert az nem a gyerek volt.

Csöndben, mosolyogva végighallgatod az unalmas gyereksztorikat és új barátokat keresel magadnak.

#4: Azért az túlzás szerintem, hogy azért mert a gyerek az ő életükben van, a barát életeseményeit ignorálják. Nekik a gyerek a fontos, a barátnak a túrázás. Attól még, hogy az érdeklődési kör szétválik, az érdeklődés szintje nem kellene, hogy a béka segge alá essen egyik oldalról. A kérdezőnek ez a problémája.

Sajnos ez tényleg ilyen, én gyakorlatilag beszüntettem a társaságbajárást. Évekig próbáltam jópofizni, aztán rájöttem, hogy semmi értelme, hogy feszengve végigunatkozzam az összejöveteleket. Inkább otthonmaradok és filmet nézek 5 zacskó csipsz és fél hűtűnyi sör mellett.

Inkább töltöm egyedül az időt pl egy jó zenét hallgatva, vagy könyvet olvasva, szép helyen kirándulva, mint a pelenkás sztorikat hallgassam.

Szimpatikus kérdés de kettéválasztanám. Az egyik része, amikor ott a kisgyerek fizikai valójában a társalgás közben. Tapasztalatból mondom, hogy ilyenkor a kisgyerekes szülők EGYMÁS KÖZÖTTI beszélgetései is káoszba fulladnak,mert a gyerek ugyebár igényli a figyelem nagyrészét, és nem foglalkozik tapintattal, illemmel stb. Másik, amikor nincs ott a gyerek de a szülei ekkor is vele foglalkoznak. Minden ember arról tud legtöbbet beszélni, és akörül forognak a gondolatai, ami kitölti napközbeni idejét. Márpedig ha kisgyereked van, akkor nincs időd másra, azon kívül, hogy ellátod és életben tartod ezt a kis ön- és közveszélyes masinát, meg a napi basic tennivalókkal birkózol egyfolytában. Ezzel telik az első pár év, utána meg - a szokás hatalma, plusz,ugye kultúránk arra treníroz, hogy a gyerekeddel kell valami qva nagy dolgot produkálni, ahhoz hogy valakinek számíts (és ez egy nagyon erős motiváció). Viszont: nekem meg az az érzésem mintha mindenhonnan csak a gyerek témával lövöldöznének rám mióta gyerekem van. Kérdező, ne add fel: ha egy általad szeretett ismerősödről van szó és épp tudsz erre energiát szánni,akkor igenis mesélj a számodra aktuálisan fontos megéléseidről újra meg újra a gyerekeseknek is. Hagyd nyitva azt az ablakot a külvilágra, hátha feltámad bennük egyszer a "bátorság", hogy a saját életüknek is gondját viseljék, ne csak a gyerekeiknek