Úgy érzem, elsiklik mellettem az élet?
21 éves lány vagyok, és kissé úgy érzem, kimaradnak dolgok az életemben, amik másoknak természetesek. Például minap egy lánnyal találkoztam, és mondta hogy jövőhéten elmennek nyaralni a szüleivel. Én még sosem voltam nyaralni vagy külföldön, azt sem tudom az milyen.. az én szüleim között még gondolati szinten sem merült fel ilyen, soha. Ők sem voltak kb sehol, pedig már 50 felettiek.
Általános iskolás koromban is aggasztott, hogy sorba kellett menni, ki mit csinált a nyáron, és mindenki mesélte, hogy milyen szép helyeken járt.
Emellett pl esküvőre se voltam hivatalos soha, egyszerűen nem olyan körökben mozgok talán.. ez szintén bánt, unokatesóm idén volt a 4. esküvőn, én pedig még sosem éltem át, hogy milyen ott lenni. De ha úgy adódna, szerintem a sajátomra sem tudnék kb 8-10 embernél többet hívni, a családtagjaimmal nem valami fényes a viszonyunk, egyetlen volt sulistársammal tartom a kapcsolatot, (a többiek bántalmaztak kb) egyetemen pedig max ismerősi viszonyt ápolunk egymással.
Sokszor megcsap a magány, hogy nem is lenne kivel mennem bárhova is, de amúgy is miből stb. Tehát lényegében úgy érzem aszociálisként funkcionálok, és mindenki élményeket szerez, kirándul,utazgat,eseményekre hivatalos. Van aki hasonlóan érez?
Minden embernek van olyan, amiben úgy érzi, hogy ebben nagyon különc, ebben csak ő más, szóval ne aggódj. Valószínűleg van olyan dolog nálad, ami viszont másnak nincs.
Miért bántalmaztak téged?
Introvertált vagy esetleg, és azért nincs annyi barátod?
Esküvőn én is csak 1x voltam, és nem olyan nagy dolog esküvőre menni, nem az lesz a legszebb napja az embernek (kivéve ha a sajátja) :)
Biztos neked is vannak élményeid, midnenkinek vannak.
Jézusom... hallod, brutálisan fiatal vagy. Most legyen az az első, hogy kényelmes életed lehessen a jövőben, tanulj, képezd magad, aztán még körbeutazhatod a világot és járhatsz kétnaponta buliba. SEMMIRŐL nem maradtál le.
Nem csak te vagy, meg a mindenki más a világon, ne kergess tévképzeteket... Nem, nem MINDENKI, rengetegen depressziósan ki se mozdulnak a szobájukból, vagy épp öngyilkosságot kísérelnek meg, vagy bántalmazzák őket minden nap, vagy félrabszolgaságban dolgoznak napi 16 órát. Vedd el a szemellenzőt, a valóság nem az, amit a social media-ban látsz.
Nem ajánlom neked, hogy te is 16 órát dolgozz minimálbérért, szóval elöször a fejlődésre koncentrálj, és utána fogod érezni, hogy megérte.
Üdv, egy 32 éves, aki már tényleg nem most lett fiatal felnőtt, és tudja, hogy mennyire megéri elkezdeni tanulni, majd ismerkedni és szórakozni.
Én is ilyen vagyok mint te 35 évesen.
Ha lesz barátod akkor tudtok majd menni mindenfelé ha ő is szereti az ilyen nyaralásokat.
Nem vagy semmiről lemaradva.
Mázli, hogy mindenre van még lehetőséged
És időd változtatni
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!