Elment mellettem az élet?

Egyelőre most sajnálod magad. Tedd magasabbra a mércét. Ne a gyáraknál kuncsorogjál, hanem a végezettségednek megfelelő hirdetésekre pályázz. Legyél rámenősebb, meg tudod csinálni azokat a munkákat is.

Fejlessz önbizalmat a pozitív tulajdonságaidból.

A pártalálás az kissé szerencse kérdése is, hiába tettem bele mindent, 30 éves koromra lett párom. Viszont mindenért kárpótol, nem érzem, hogy eddig kimaradt volna valami.

Magad fejlesztésére fordítsd a szabad kapacitásodat.

Az a boldogság és az elégedettség titka, hogy nem másokhoz kell mérni a saját életünket.

Nincs elvárás hogy egy embernek hány évesen kell csinálnia vagy elérnie bizonyos dolgokat, mindenki más sebességgel halad az életben. És mivel ez nem valami verseny, nincs azzal semmi gond hogy ki mikor jut el bizonyos mérföldkövekhez.

Gond azzal van amikor figyeli a környezetét facebookon, (ahová mindenki csak a cukormázas, feljavított verziót teszi ki az életéről) és saját magát húzza le, hogy másoknak milyen jó, neki meg milyen szar.

Most mondanám, hogy nyugi, fiatal vagy, előtted az élet, de ez csak félig igaz.

Tényleg fiatal vagy, de olyan 4 éves késésben vagy másokkal szemben, ami ilyen fiatal korban azért "sok". De nem behozhatatlan. Már ha akarod. Nem kell mindenkinek ugyan olyna életútat bejárni.

Lehet neked nem ez a boldogságod, de ha te úgy érzed igen, és szeretnél ilyne életet, akkor tegyél érte. Most a sajnáltatod magad, és mindenki más a hibás fázisban vagy, vagy kijössz belőle, vagy nem.

Nálad sokkal de sokkal nehezebb életből jobban ki tudtak törni az emberek, de ehhez kell egy bizonyos személyiség. Ami vagy megvan, vagy nem.

De ha mindig másokhoz méred magad, nem is leszel boldog.

Ez buta felfogás. És hidd el, amit látsz, fb-n, nem igazi! Max a gyerek meg nem tudom, de mellette nem látod, amit talán az asszonyka se tud (*SPOILER*-sztereotípia következik!) -hogy apuka csalta a csajt, míg az pocakos volt.

2, aki tényleg tehetős, nem teszi fel mint átlagember-tehát nem a felső 10 ezerre gondolok. Én a munkahelyemen az vagyok, aki semmire se költ, mert juhujj, hát drága az automatából kólát venni.

Közbe meg 25 évesen olyan házban élek, hogy megszólal, nyaraló van, meg kiadott lakás a belvárosban (BP-természetesen). Évi 2x külföld, meg bőven tudok adományozni, adakozni is.

Ehhez képest fb-n egy tök átlagos erdőben készüklt fotó van fent az uracskámmal, és a munkába is már elnyúzott NIKE cipőbe járok, meg egy 4000 forintos Decathlonos hátizsákkal.

Pont nem érdekel, ki hiszi ezt versenynek, mert ha "akarnék, győznék". De minek? Hogy betörjenek hozzánk meg ilyesmi? Meg minek? Senkivel nem tartom a kapcsolatot az egyetemről sem. POnt hogy akkor vagy elégedett, ha azt tudod, hogy nem kell magamutogass.

Ezt jegyezd meg: aki tényleg gazdag, tehát nem Érden van egy xaros 30 milliós háza, hanem...jóval, na azt te nem is gondolnád, meg az Auchanba úgy megy be mint egy félcsöves :D :D

Hát akkor gondold így, és szenvedj.

Az én életemet szerencsére nem befolyásolja, hogy más hogy cseszi el a sajátját 🤷‍♀️

Én azt csinálnám hogy felköltöznék BP-re (vagy más nagy városba) társalbérletbe hasonló korú fiatalokhoz.

A munka egyenlőre mind1, legyen gyár, raktározás, futárkodás stb csak legyen melód!

E mellett eljárnék kondiba, keress magad mellé kondis társakat.

Egyébként ez a jelenség globális probléma, nézz szét redditen stb

Esetleg egy pszichológust még megpróbálnék a helyedben.