Anyagi gondok, mélyszegénység, félig roma, tanulatlan, nem dolgozó család, sok gyerek. Hogyan lehetne ezen segíteni, változtatni, hogyan tovább? Mit csináljak?

Köszönöm. Nem akarok sokáig itt maradni ezen az oldalon, ez is függőséget okoz.

A kérdés szempontjából tényleg irreveláns, hogy meleg vagyok.

Nem sántít a sztori, csak nem akarok mindent részletesen leírni.

Nem szoktam gyakran pénzt adni az albérletben élő húgomnak, a gyerekeket hordja fel ide, nem mindenkit én tartok el, csak én vagyok a házban az egyedüli, aki dolgozik. Látsz gyerekeket akik éhesek, a rokonaid, neked van valamennyi pénzed akkor mit csinálsz? Van úgy, hogy megunom, felmondok mert minek dolgozni, ha csak túlélni tudok belőle? Nem élni.

Jön a nyár. Ilyenkor a helyi kissebségnek szoktak elmenni anyám és a húgom dolgozni, de nem mindíg és csak nyáron, mert akkor van metszés, almaszedés meg ilyesmi. Nyáron kb. szeptemberig. A bejelentett folyamatos munka miért nem jó nekik? Lehet mert nehéz lenne egy olyan közösségbe járni, ahol nincs se rokon se ismerős, nem tudom. Nekem is az.

Folyamatosan ismétlődnek a dolgok. Komfortzóna?

Megtehettem volna már rég, hogy elkezdek pénzt gyűjteni, függetlenedni mindenkitől, de amíg itt élek hogyan? Én is ugyanígy rá vagyok erre kényszerülve, se anyagilag se mentálisan leszakadni teljesen tőlük még nem megy, de lehet nem is akarok, főleg nem mindenáron.

2 húgom 8 kiskorú gyerekkel apja egyiknek sincs, mindkét 4 gyerekes húgom itt élt, körülbelül idén szilveszter óta él ott albérletben az egyik. Nekem van még 3 kiskorú testvérem.

Nem vagyunk teljesen egyedül, segítjük egymást, de ez így nem élet. Lehet megy az önsajnálat nálam is, de ezt így nem nevezném életnek. Ez csak túlélés. Amikor rossz kedvem van sokszor elgondolkodom azon, hogy mi értelme így leélni egy életet? Én nem kértem, hogy engem ide szüljenek, erre a világra vagy ebbe a családba (tudom mások sem kérték). Munkahelyen ami az én hibám is és berögzült, hogy kevesebbnek érzem magam más embereknél, rátesz egy lapáttal az is, hogy meleg vagyok. Nehezen tudok megbízni valakiben. Túlzásba viszem azt, hogy hallgatok, mert kevesebbnek érzem magam. Meg mások is próbálták, volt, történt egy pár dolog, amiért mások is elhitették velem hogy kevesebb is vagyok náluk. Átlag szeretnék lenni, nem túlzásba vinni, átesni a másik oldalra. Valamennyire önzőbbnek kellene lennem több önbizalommal, csak mindig előjön ez az úgysem leszek elég jó, kevés vagyok érzés. Egy senki vagyok, ez az érzés valószínűleg akkor is meglenne, ha heteró lennék. Ez a meleg dolog csak még egy plusz, amitől szarabb az amúgy is szar élet. Pár évvel ezelőtt ittas állapotban próbáltam az ereimet felvágni, nem jött össze. A psziciháter meg az orvosok azt mondák nem ezekkel a szavakkal, de teljesen oké vagyok, nem kell pszichológushoz járnom. Túldrámázom az egészet.

Mindenről tud a gyámügy és a rendőrség is, vannak még nálunk sokkal rosszabb körülmények között élő emberek is, jól tudom. A helyesírásról meg annyit, hogy én vagyok az egyedüli stréberebb, annó iskolában picit odafigyelőbb családtag a nyelvtan órán. Valamennyire érdekelt. Plusz ott a helyesírás ellenőrző, szabadidő, leírva összeszedni, megfogalmazni a gondolataimat könnyebb. Hajléktalanok között is lehet nálam jobban írni tudó.

Lehet úgy tűnik utálom őket, de érzelmileg kötődöm azért valamennyire hozzájuk, családtagok, a testvéreim. Van amelyiket már nem szeretném a mindennapi életembe, nem szeretnék elszakadni tőlük teljesen.

A magyar állam már nem támogatja annyira az alsóbb réteget munka nélkül, mint ahogyan azt régen tette. A pénznek kevesebb értéke van, mint akkoriban. Hogy is nevezték régen? Szocpol? Volt 110 km-re innen egy házunk, de eladtuk, elköltözünk onnan ide, mert ott apám kezdett átmenni szadistába, anyámnak nem érte meg ott maradni egyedül, távol a rokonaitól, azoktól akik megvédhetnék, ezért vagyunk most itt, az ő rokonai közelében. Azóta ő, az apám ugye meghalt.

Anyagilag inkább a legidősebb húgom, aki a legtöbb pénzt szokta hazaküldeni, de most ők is elég szarul állnak anyagilag, meg közelebbi, távolabbi rokonoktól kölcsönök...

Nemrég tudtam meg, hogy az albérletben élő húgom kibékült a volt párjával (se veled, se nélküled). Ő a van amikor dolgozó, van amikor nem ember. Amikor kezdi megunni, hogy felelősséget is kellene vállalni, a 4 gyerekét el is kéne tartani, akkor otthagyja a munkát, vagy hobbijaira, más dolgokra költi az amúgy sem sok pénzt.

A másik apuka tervezi, hogy valamilyen hitellel ha már van 4 gyereke, külön saját családja, ideje lenne elszakadni anyuéktól. Pár hónapja bejelentett munkahelye van, CSOK és költözés a terv. Nem tudni, hogy összejön-e. Annó az volt a baj, hogy ez az apuka nem a zasszonyt meg a gyereket választotta, mert adott volt a lehetőség, hogy külön költözzenek egy olcsó albérletbe... azóta úgy tűnik meggondolta magát és mégis otthagyja az anyját. Ideje lenne.

Ennyi puja után már ki számolná, vagy kit érdekelne annyira, hogy hány testvére van pontosan, vagy hogy pár év múlva még hány lesz? Ja, hogy ennek örülni kellene? Régebben még talán igen, de manapság annyira már nem érdekel, inkább idegesít, még több őszhajszál, kisseb sztroke érzet még egy tesó. 1-3 évente meglepik a családot, még egy gyerek aki beleszületik a nyomorba. Dejó!

Sokszor kezdek beletörődni abba ami van, könnyen feladom ha kitűzök egy célt magam elé, aztán meg eszembe jut néha, hogy ezen lehetne változtatni is, a lehetőség adott.

A hónapok úgy néznek ki nálunk, hogy hónap elején nagyobb bevásárlás, tartós élelmiszer, 1-2 hétig van kaja, hó vége felé meg kölcsönök rokonoktól. Így megy ez évek óta.

És már vissza is ment. Közben azt is megtudtam, (nem érdekelnek annyira ezek az úriemberek, sem annyira a húgomék, én már gyerekkoromban is máshogyan gondolkodtam, mint ők) hogy az egyik úriembernek van még egy gyereke másik nőtől, a másik megint visszament pár nap után a szüleihez. Ők vidáman élik a kis életüket, mintha nem történt volna semmi, mintha nem is lenne 1 gyerek sem. Picit kusza, nem elég részletes a történet, de igaz. A CSOK-os apuka picit megíjedt, hogy most, 4 gyerek után kezd valamennyi esze lenni ennek a nagyon okos anyukának, hogy fejlenti gyerektartásért, ezért szeretne majd hitelt. OK. Majd mi meg szenvedünk életünk végéig. Egyes vallási nézetek szerint az élet akkor szép, ha szenvedsz életed végéig.

Nem panaszkodom itt feleslegesen, csak gondoltam megosztom. Köszönöm a tippeket, gondolkodni fogok rajta.