Anyagi gondok, mélyszegénység, félig roma, tanulatlan, nem dolgozó család, sok gyerek. Hogyan lehetne ezen segíteni, változtatni, hogyan tovább? Mit csináljak?

1. 7 másik ember még aki jól keres se tud értelmeswn eltartani

2. Menj külföldre

3. Tanulj valamit, amivel kapsz jobban fizető melót

Nyilvánvalóan tisztában vagy az összes hibával. Tudod, hogy milyen szokások, reflexek, beidegződések olyanok, hogy a legjobb leírás az önsorsrontó rájuk. Tudod, hogy egyszerűen csak utánozni kell az elfogadhatót, és megérteni, átérezni, magadévá tenni mindent, ami csak azon az egyszerű tézisen alapul, miszerint a legrövidebb út az egyenes út. Tudod, nagyon jól tudod, hogy kikkel lehet így szót érteni, és kikkel máshogy vagy sehogy. Tudod tehát, hol a helyed, hol a békéd, hol a jövőd. Tudsz tervezni, fogalmazni, tudsz megfogalmazást is tervezni, tudsz tükör előtt felkészülni a legfélelmetesebb, legkényelmetlenebb kérdésekre is úgy, hogy még te magad is elégedett leszel az eredménnyel. Hogy mik ezek a kérdések? Youtube minek van?

Melegként valószínűleg sokkal komplexebb arc vagy, sokkal érzékenyebben teszed magadévá még ezeket a fura, részeg gondolatokat is, amik most jönnek belőlem, és valószínűleg jóval óvatosabb is vagy, sokkal árnyaltabb önkritikával a legtöbb fellow elnyomott arcnál, akik csak simán szopnak, és még nem is élvezik (bocsmá, ziccervót)

A legjobb attitüd szerintem egyébként az, amit most MP bástya nyom: lépésről lépésre, tégláról téglára. Ez definíció szerint az, hogy hogyan valósíts meg bármilyen célt ténylegesen, biztosan, maradéktalanul, előbb vagy utóbb.

Van itt egy másik gond is, tipik traumatünet egyébként, megjegyzem... És én is ugyanúgy küzdök most ezzel, ahogy te is, tehát nagy megfejtéseket ne várj... Arról van szó, hogy alulárazzuk magunkat. Hibásan ítéljük meg magunkat, szerénység vagy álszerénység nélkül becsüljük alá magunkat.

A legszebb az egészben, hogy azért árazod magad alacsonyra, mert a képességeid alapján fingutca, amit nyomsz. Ez egyszerre tévút és téves. Kifejtem: tévút, mert ha más meg se csinálná annyiért, akkor kötelességed magadért, a családodért, a jövőtökért, a többi ugyanilyenért odatolni az áremelést. Téves, mert az, hogy neked egyszerű, nem jelenti azt, hogy másnak is az. Valószínűleg sokan vannak, akik nem lennének ennyire hatékonyak, eredményesek. Eredményeid szerint tudsz árat szabni.

Nem könnyű, természetesen. Alaptermészetünkbe ütközik. Itt tartok én is most a stagnálásomban. Csomó (angol) yt videót sasolok erről, rengeteg why don't you earn, why do you earn less, why don't you worth, meg hasonló, félig kimondott keresésre tök jó cuccok tudnak beakadni. Érdemes akár automatikus (szövegfelismeréses) felirat, majd automatikus (magyar) fordítás aktiválásával belemerülni kicsit a témakörbe, új világ nyílik ki, új, sokkal termékenyebb kérdésekkel, amikre ugyanígy ott a válasz a globális szellemi étlapon.

Én a te helyedben lelépnék külföldre, de úgy, hogy a család ne tudjon rólad semmit sem, mert ha tudnák, hogy kint vagy, csak pénzt kéregetnének és te meg adnál is mert jaj a gyerekek éhesek. És ne haragudj, hogy ezt mondom, de ezegyszer légy önző és gondolj magadra. Amikor a tesóid potyogtatták a gyerekeket majd a te, ti nyakatokba varrták őket is elég szemétség volt. Most itt az ideje, hogy 30 évesen a saját érdekeidet nézd és elkezdj élni. Nagyon alulértékeled magad, te ember. Merr ez ami most van valljuk be nem élet. Munkában is csak a stressz, idegeskedés, halálradolgoztatás megy. Utána hazamész, ott is ugyanez, semmi nyugalmad és magánéleted sincs 11 ember mellett egy házban. Ráadásul meleg is vagy. Én értem miért említed, ez rátesz még egy lapáttal erre a problémahalmazra, gondolom nem vagy nyíltan meleg. Én annak idején mikor még otthon laktam és titkoltam nagyon megviselt lelkileg, a dolog akkor oldódott meg amikor elköltöztem.

Figyeld, vannak Ausztriában pl hotelokban melók, szállást és kaját adnak. És pár havi fizetésedből a kölcsönt is ki tudod fizetni. Nem beszélve arról, hogy nyugaton nem fognak diszkriminálni a származásod és szexuális orientációd miatt.

Nem lennél gonosz, ha lelépnél, mert akkor valakinek muszáj lenne elmenni dolgozni és lehet, hogy rá is jönnének, hogy annyira nem szar dolog csinálni valamit otthon poshadáson kívül. Nekem is vannak időszakaim, amikor egy felmondás után nem keresek új munkát rögtön (de megtehetem, nekem belefér), viszont egy idő után bepunnyadok és rendesen jól esik utána újra napirend szerint élni, társaságban lenni, stb. Persze ehhez olyan munkahely is kell, én is fizikai munkát végzek részben, viszont nálunk normálisak a vezetők, a kollégák is, kifejezetten szeretek bejárni. Szóval ilyet is lehet találni, persze ez BP, vidéken kevesebb a lehetőség.

Úgyhogy a helyedben kipróbálnám legalább, hogy boldogulnak-e egyedül. Ha nem, az sem a te felelősséged, három felnőtt ember nehogy már ne oldja meg.

-Egy fizetésből nem lehet 11+5, vagyis 16 embert eltartani. Képtelenség.

-Ha ők nem akarnak elmenni dolgozni, te sem vagy köteles egy személyben felelősséget vállalni ennyi emberért. Ha nem adnál pénzt, nem tartanál el mindenkit, rögtön rákényszerülnének, hogy elmenjenek dolgozni. Jelenleg kényelmesebb nekik otthon.

-A testvérek és anyuka saját maguknak szülik a gyerekeket, nem neked, ők a felelősek saját gyermekeikért, nem te. A szülővé válás nem csak a szülésről, hanem a felelősségvállalásról is szól. Nem te akartad azt a sok testvért és gyereket.

-Amíg mindenkin segítesz, nem fog változni a helyzet. Semmi sem fog változni, mert a többieknek így kényelmes. Örökre beleragadsz ebbe a szituációba életed végéig. Az egyetlen kilépési lehetőséged ebből csak az, ha azt mondod, hogy NEM. Eddig és ne tovább. Te gyerekeid, te szülted őket, te vagy a felelős értük, nem én.

-30 évesen én már magamra koncentrálnék a helyedben, mert teljesen elmegy melletted úgy az élet, hogy soha nem éltél egy percet sem, csak másokért gürizel életed végéig. Nem azért élsz, hogy másokat kiszolgálj. A helyedben én már függetlenednék tőlük. Saját párkapcsolat, külön albérlet, külön tervek, külön élet. Önálló, független, szabad élet. Ha neme leszel ott mellettük, majd megoldják nélküled is valahogy, mert rákényszerülnek. Nem kell teljesen elszakadni tőlük, de mindenki a saját életéért, a saját sorsának alakításáért a felelős. Kezdd el a saját életedet élni, mert egyszer csak azt veszed észre, hogy megöregedtél, elment melletted az élet és ott állsz egymagadban anélkül, hogy valaha is boldog lettél volna, feláldoztad az egész életedet másokért. Neked is van saját életed. Éld a sajátodat, ne másokért élj.

-(Ezt most nem sértésnek szánom és nem bunkóságból mondom, de szerintem ez egy kitalált történet, nem valós kérdés. Jelek, amelyek erre utalnak: Túl jó helyesírás a körülményekhez képest, túl jó fogalmazási készség és képesség, meg egy-két mondat, ami árulkodó. Pl. "Összesen ha jól számoltam 7 kiskorú gyerek él a házunkban." Mindenki tudja, hányan élnek a saját háztartásukban. Ezt senkinek sem kell számolgatnia, pláne nem ilyen bizonytalansággal. Meg egy kicsit az is gyanús, hogy hogy lehet eltartani egy fizetésből 11 embert, plusz az albérletben élő testvérnek és a négy kiskorú gyerekének is folyamatosan pénzt adni egy fizetésből. 16 emberre egy fizetés az nagyon kevés. Az szinte semmi. Nulla. Nyilván egy fizuból sehogy sem lehet eltartani 16 embert. Az is furcsa egy picit, hogy a fél család írás- és olvasásképtelen félanalfabéta, a kérdező meg a szöges ellentétük, kiugróan jól teljesít közöttük a kommunikációs képességeit illetően. Sőt mentalitásában is teljesen eltér az összes családtagjától. Mindenki otthon él, "ingyenélő", segélyen élő, senki nem becsüli, nem tiszteli a munkát, az egész család munkamorálja katasztrofális, kivéve a kérdezőé, aki 16 ember helyett dolgozik egymaga. Túl sok mindenben elüt a kérdező személyisége a családjától, a környezetétől, amiben nevelkedett, a roma szokásoktól, a szociális helyzetüktől stb. Szóval nekem több ponton is sántít a történet egy kicsit, de most nem ez a lényeg. Bár nyilván nem jó érzés olyan kérdésre válaszolni, amiről esetleg utólag kiderül, hogy kitalált történet, nem valós. Na mindegy. Nekem vannak kétségeim, mert nem mindenhol áll össze szép kerek egésszé a sztori, de ne legyen igazam. És ezt most nem bántó szándékkal mondom. Ha nagyon is valós, akkor sorry, ezer bocsánat!)