Azt miért csinálhatják többen, hogy engem kb kifaggatnak az életemről, de visszafele szinte semmit nem mondanak el magukról?

Csak hogy jól értselek: most tartod ezekkel az emberekkel a kapcsolatot? Illetve az a problémád, hogy a beszélgetés (mindenkivel) úgy zajlik, hogy te kérdezed őket: mi a helyzet veled? Ő(k): semmi. Ők kérdezik: veled mi a helyzet? Te erre: ....bla...bla...bla... stb....és még az is, hogy.... bla...bla...bla...

Ezek a kapcsolatok nem jók, ugye? Esetleg ha azt mondanád nekik: "figyelj, egészséges, egyenrangú kapcsolatban szeretnék részt venni. Ez nem az. Ha nem tudunk, nem akarsz beszélgetni, magadról is annyit megosztani, mint én, akkor ne tartjuk a kapcsolatot." Ezt így nem lehet?

És ha csámcsogni akarnak, akkor mi van? Az nagyon nagy baj szerinted? Vannak olyan csámcsognivaló dolgaid? Vagy azon is csámcsognának, hogy te fekete zoknit vásároltál épppen, nem pedig fehéret?

Soha nem volt olyan kapcsolatod, ahol egyenlően nyíltatok volna meg? Ha nem, ennek szerinted mi az oka?

Én egyébként jobban szeretek beszélni magamról, mint másokat végighallgatni.

Ő kiváncsi,hogy mesélj magadról,hogy kielemezhessen (akár tanulmányozhat is a kíváncsisága kielégítése mellett, tanulságokat is leszűrhet,ha megismer, megismeri az életedet)

Ő meg lehet,hogy pl akár titkon,akár nyíltan/bevallaná(?)/nem titkolva[ha rákérdez(né)nek] ,lehet,hogy érzékeny, sebezhetőnek érezné magát,ha túlsok mindent elárulna magáról. (te meg úgyis beszélsz, akár magadtól,akár kérdésekre-de látszólag szivesen-így megmarad a kommunikáció. Lehet,hogy magáról nem szeret beszélni,úgyhogy inkább mesélj te; mások történeteit szívesen hallgatja)

Ezért inkább téged beszéltet,ha te úgyis nyitott vagy arra,hogy beszélj magadról, ha te kérdeznél,vájkálnál az ő életében,lehet,hogy ő is válaszolna,lehet,hogy nem;lehet,h néhány kérdésre válaszolna, némelyre nem.