Kedvességből csinálhatta, de akkor miért ignorál?

A munkahelyemen a felettesem, amikor az asztalomhoz lépett, mielőtt megszólalt volna másodpercekig csöndben állt felettem mosolyogva, mélyen a szemembe nézve úgy, hogy mindkét szemembe nézett felváltva. Visszamosolyogtam rá, de nem igazán tudtam mire vélni. Azóta egyetlen eset volt, hogy rám nézett, az is akkor történt, amikor egy meetingen többen prezentáltunk, ráadásul nem is én beszéltem, mégis egy ideig engem nézett. Azóta nem néz rám. Köszön enyhe mosollyal a folyosón, ha találkozunk, de már meetingen se néz rám, minden más jelenlévőre meg igen (gondolom).