Nem tudok ismerkedni, beszélgetni emberekkel. Ennyire elhidegültünk egymástól vagy velem van probléma?

Teljesen ugyanezt érzem én is.

Ha a szüleim, illetve még az általános iskolában megismert legjobb barátnőmet, 2 unokatesómat nem vesszük, akkor nekem sem volt mostanában olyan beszélgetésben részem, ahol nem valakinek a kibeszélése, szidása, pletykálkodás, vagy panaszkodás lett volna a dolog mozgatórugója. De még boltban is jártam úgy, hogy (nem túl egészségtudatosan) kólák közt kerestem a mangósat, és mellém lépett egy idős néni, majd azzal a lendülettel kezdte el szidni a "mocskos" boltot, amiért drága minden.

Én is azt érzem, hogy az emberek nem nyitottak arra, vagyis, inkább a többségük nem, hogy mélyebb, komolyabb dolgokat is ki lehessen velük vesézni, mert nekik elég a felszínesebb, ahol gyakran panaszkodhatnak egyet. Csak sajnos sokaknál a politika, a vallás, a pletyka az, amin keresztül egymással tudnak kapcsolódni. Bár az is tény, hogy sok helyen a média is szinte csak ezeket nyomatja. Ami meg igazából a kereslet-kínálat helyzete..

Hiányoznak a régi idők, amikor nyitottabbak is voltak az emberek, fogékonyabbak az igényesebb kommunikációra. A húszas éveim -lassan- közepén járok, és velük se nagyon találom meg a közöshangot, de a kérdést látva, őszintén szólva, kicsit örülök neki, hogy ezzel a dologgal nem vagyok egyedül. Bár a hasonló kaliberű unokatesóm is ilyenekről mesélt pár hete.